„Érted is, amit olvasol?” (ApCsel 8,30) Fülöp apostolnak az etióp főemberhez intézett kérdésével szembesíti az olvasót Horváth Orsolya „A leleplező ige” című műve.
A négy tanulmányt tartalmazó kötet célja Isten szavának megértése, pontosabban a nemértés okainak feltárása. A témaválasztást az teszi igazán érdekessé, hogy a szerző nem a hitetlen vagy kételkedő, hanem a hívő olvasókhoz szól. A fő kérdés tehát, hogy mik a tévelygés, nemértés okai a hívő ember életében. Számomra különösen szimpatikus, hogy válaszért a szerző közvetlenül a Bibliához fordul, ezzel példát adva, hogy mit jelent a szöveg valódi megértése. A tanulmányok tehát különböző igehelyek felhasználásával vizsgálják és magyarázzák a nemértés egy-egy bibliai helyzetét és annak okait.
Az első írás a János evangéliumában gyakran megjelenő félreértés-motívumokból kiindulva tárgyalja a nemértés két alaptípusát. Az első a mindenki számára ismerős félreértés, aminek fő okaként a konkrét, fizikai és az átvitt, lelki értelem keveredését jelöli meg a szerző. Ezt az alaphelyzetet a samáriai asszony (Jn 4) példáján keresztül mutatja be, kiemelve, hogy ebben az esetben nyitott nemértésről van szó, ami magában hordozza a későbbi megértés lehetőségét. A második alaptípus a zárt nemértés, vagyis amikor a hallgató el is zárja magát a megértés lehetőségétől. Ennek oka maga az olvasó vagy hallgató, aki hiszi, hogy nála van az igazság. Számomra ettől a ponttól vált lelkivé ez a tanulmánykötet, mivel nemcsak tudományos igényességgel összeállított munka, de egyben olvasóját önvizsgálatra késztető olvasmány is. Jézusnak a farizeusokkal folytatott vitáját (Jn 5) boncolgatva mutat rá egy alapvető védelmi mechanizmusra, amely a leleplezett ember Isten igéjével szembeni reakciója. Felismerteti, hogy az istenhívő farizeusok öncsalása mindenkit fenyeget, aki nem hajlandó feladni vélt igazságait.
Az igazság megértésének vonalán halad tovább a második tanulmány, amely a kockázatvállalás témáját feszegeti a gazdag ifjú történetén (Mk 10) keresztül. A megértés mélységét attól teszi függővé, hogy mennyire mélyen engedjük hatni önmagunkban Isten szavát. Hol van ebben a kockázatvállalás? Ott, hogy az ige egyre mélyülő megértése intellektuális és egzisztenciális változást követel a hallgatótól; a megértés érdekében kockára kell tennünk bevett igeértelmezésünket, anyagi biztonságunkat, céljainkat és önértelmezésünket, mert az ige megértésének feltétele a változásra nyitott befogadás.
A harmadik fejezet részletesebben vizsgálja az első tanulmányban is előkerülő identitás-kérdést. Hogyan válhat az ige megértésének akadályává az identitásféltés? Ez a különösen izgalmas és aktuális fejezet Luther nyomán – bár vele nem mindenben egyetértve – István vértanú történetén (ApCsel 6-7) keresztül mutatja be az ösztönös identitásőrzés negatív hatásait.
Zárásként a „Gerjedező szív” című fejezetet olvashatjuk, amelyben a balgatag, rest, okoskodó szív témája kerül előtérbe. Ezt a szívet gerjeszti Jézus, hogy ezáltal elérje a szemek megnyílását, ahogyan az emmausi tanítványok történetében (Lk 24) halljuk. A szemek megnyílása azonban nem jelenti a végleges tisztánlátást. A gerjedezés megszűnése a Krisztustól való lassú eltávolodáshoz vezet, ezért annak fenntartása kínálja az egyetlen esélyt az egyre teljesebb megértésre. A kötetben található, eredetileg egymástól függetlenül született tanulmányok így végül egységes képet alkotnak a nemértés témaköréről.
A leleplező ige című kiadvány közérthető, világos stílusban mutat rá az ige megértésének néhány jelentős akadályára, és ez a tulajdonsága teszi a tudományos precízsége mellett jó értelemben vett lelki olvasmánnyá is. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a világos, szöveghű bibliamagyarázatot, és nem retten vissza a könyv által felvetett kérdések megválaszolásától sem.
Hermeneutikai Füzetek 35.
Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest 2013.
64 oldal, ISBN 978-963-87986-6-4