Szeretet a Bibliában – biblikus szeretet. Először is tisztázzuk a leggyakoribb félreértéseket.
Napjainkban gyakran találkozni a szeretet határtalan elfogadásként való értelmezésével, vagy azzal a gondolattal, hogy az Isten által parancsolt szeretet minden ember felé egyenlő mértékben kötelez. Ez azonban nem egészen igaz.
A Biblia három különböző szót használ a szeretet megjelölésére attól függően, hogy milyen természetű szeretetről beszél. Ezek az agapé, ami a másik javát, végső soron üdvösségét szolgáló szeretetet jelöli; a filia, amit leginkább baráti szeretetként lehetne fordítani; valamint az erósz, ami a testiséget magában foglaló szeretetet jelenti. Ezek az értelmezések a leggyakrabban előforduló jelentéseket rögzítik. Nem helyes az agapét például egy az egyben az isteni szeretettel azonosítani, hiszen az Újszövetség emberi kapcsolatokban is biztat agapéra, míg az Atya és a Fiú szeretetkapcsolatát is jelöli filiával. Az egyes újszövetségi kifejezések tehát inkább a szeretet megnyilvánulásainak mibenlétét jelölik, nem pedig a szerető vagy szeretett személyhez kötődő fogalmak.
Az egyes kifejezések értelmezésében most nem szeretnék elmélyedni, csak arra akartam rámutatni, hogy a szeretettel kapcsolatos bibliai igehelyek emlegetésekor először is nem árt megvizsgálnunk, milyen szeretetről van ott szó, illetve az adott helyen ki a szerető, és ki a szeretett fél. Isten emberek iránti tökéletes és egyforma mértékben megnyilvánuló szeretetét ugyanis embereken számon kérni nem igazán biblikus.
Egy másik gyakori, ám hibás gondolat szerint a szeretet hiánya egyenlő az elutasítással vagy egyenesen a gyűlölettel. A szeretet hiánya mögött eszerint a felfogás szerint mindig valamilyen egyet nem értés, elutasítás, vagy személyes, esetleg elvi ellentét húzódik. Ez a gondolkodás az emberből áradó szeretetet egyfajta alaphelyzetnek tekinti, amiből egyesek tudatosan rekesztik ki a számukra nem szimpatikus egyéneket. Így válnak a kirekesztettek a kirekesztők szeretetlenségének áldozataivá.
Ez a felfogás továbbá hajlamos az érték és a szeretet fogalmainak finom összemosására oly módon, hogy a szeretetteket értékesnek, a nem szeretetteket értéktelennek nyilvánítja. Akit szeretek, az számomra értékes, akit nem szeretek, azt értéktelen, másodlagos embernek tartom. A szeretet tehát egyenlő az ember és tettei értékesnek tartásával, attól függetlenül, hogy egyetértek-e vele. Talán mondanom sem kell, ennek a szeretetfogalomnak sincsen sok köze a Bibliához. Miért nem?
Leginkább azért, mert a Bibliában a szeretet mindig cselekvő. Nem pusztán érzelmi kérdés, mindig tettek követik. Passzív szeretet a Bibliában nem létezik. Jézus irántunk való szeretete sem csupán abban nyilvánul meg, hogy elfogad minket bűnösként, hanem éppen abban, hogy miután magához hív, a megváltás által minket is megváltoztat. Isten szeretete tehát soha nem csupán az elfogadásról szól, hanem mindig változást hoz.
A bibliai szeretetfogalmak a felebaráti szeretet értelmében sem passzívak. Ezért az a szeretet, amelynek nincsenek határai és prioritásai, a Biblia szerint valójában nem is szeretet. (Folyt. köv.)