Vannak a szeretetben elsők és utolsók? Mindenkit egyformán kell szeretnünk?
A sorozat előző részét azzal a megállapítással zártuk, hogy a Biblia szerinti aktív szeretet csak Isten számára végtelen, az emberi szeretetnek viszont, épp annak jelentősége és súlya miatt, vannak határai. A valódi szeretet nem elégszik meg érzelmekkel, hanem minden esetben a szeretett fél javát kereső cselekedetté válik. Akit igazán szeretünk, azért tenni akarunk, és a Szentírás szeretetfogalmai mögött minden esetben ezt az aktivitásra törekvést találjuk. A szeretetet ez teszi parancsolhatóvá, végessé és ezért valóban értékessé. Enélkül a szeretet öncélúvá, súlytalanná, tehát gyakorlatilag értelmetlenné válik. Mivel a szeretetből fakadó aktivitásunk végességünk folytán behatárolt, érdemes megvizsgálni azt is, mit tanít a Biblia a szeretetünk prioritásairól.
A bibliai szeretetparancsok a sorozat második részében tárgyaltakon felül rávilágítanak a szeretet prioritásainak kérdésére is. Röviden a szeretetnek van egy Isten által parancsolt sorrendje, amit nem szabad figyelmen kívül hagynunk. A fontossági sorrend a hozzánk legközelebb állóktól a legtávolabbiakig terjed; ez nagyjából azt jelenti, hogy azután tápláljunk lángoló érzelmeket távoli földrészek segítségre szorulóival szemben, miután saját családunkkal és a hozzánk közelebb álló rászorulókkal szemben megcselekedtük mindazt, amit a szeretet megkíván.
A bibliai szeretet prioritási sorrendjét koncentrikusan bővülő körökként kell elképzelni. A továbbiakban ezen körök tartalmát és a sorrend okait fogjuk megvizsgálni.
A legbelső kör Istené. Jézus a „nagy parancsolatként” ezt jelöli meg:
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” (Mt 22,37)
Miért? Ha a szeretet aktivitásából indulunk ki, akkor látjuk, hogy Isten szeretete garantálja a további – emberekre vonatkozó – parancsolatok betartását is, hiszen egy emberszerető Isten szeretete az emberek szeretetét is jelenti. Az Istent valóban, tehát tettekben is megnyilvánuló szeretettel szerető ember megtartja Isten embertársak szeretetére vonatkozó parancsolatait is. Így szolgálja végül Isten szeretete a társadalom javát.
A következő, emberi kör a szűken vett családé. A szülők tisztelete a Tízparancsolat része:
„Tiszteld apádat és anyádat.” (2Móz 20,12)
A házastárs szeretetét Krisztus és az egyház önfeláldozó szeretetéhez hasonlítja Pál apostol:
„Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.” (Ef 5,25)
A szülő-gyermek kapcsolatot a Biblia számos helyen Isten és a hívek szeretetkapcsolataként írja le, másutt pedig a gyermekről mint Isten ajándékáról beszél:
„Az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsolt 127,3)
Ebben a második körben szereplők szeretetét semmilyen más emberi kapcsolat nem előzheti meg. Fontos tehát, hogy a Biblia szerint csak az gondolkodjon az ezen körökön kívüliek szeretetén, aki a legbelső körökre vonatkozó szeretetparancsokat már megvalósította. (Folyt. köv.)