A bűn hiányosságokat hozott az életünkbe, amelyeket a törvény kért számon rajtunk.
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.” (Mt 5,17)
A törvényre általában úgy gondolunk, mint ami szabályokat és tiltásokat fogalmaz meg. Mit hogyan tegyünk és miket nem szabad tennünk. Ez így is van, de ha mélyebbre tekintünk, akkor észrevesszük, hogy minden szabályának és tiltásának a mélyén valamilyen hiányosságra mutat rá. A törvény minden egyes szavával követelést fogalmaz meg. Valamit kér, amit mi nem tudunk megtenni, mert hiányzik vagy gyenge bennünk a teljesítéshez szükséges tulajdonság vagy erény. Nézzünk néhány példát:
| A parancsolat | A hiányosság |
| Ne ölj! | Nincs bennünk elég szeretet. |
| Ne lopj! | Nem tiszteljük eléggé más tulajdonát. |
| Ne paráználkodj! | Nincs bennünk elég hűség. |
Így a törvény minden parancsolata a hiányosságainkra mutat rá; a törvény az emberiség Isten által megkívánt, de hiányzó tulajdonságainak gyűjteménye. Egy nagy, betöltésre váró hiánylista.
Jézus nem véletlenül beszél a törvény betöltéséről és nem a törvény megtartásáról vagy az annak való engedelmességről. Jézus korára a törvénynek annyiféle értelmezése és magyarázata született, hogy már nem volt egyértelmű, hogy mit is jelent az egyes pontok megtartása. Annyi kiskaput, aktualizálást készítettek, hogy sokan éltek abban a hitben, hogy ők bizony megtartják a törvényt.
Nézd csak végig újra a fenti táblázat baloldali oszlopát. Betartod ezeket a parancsolatokat? Persze. Nem ölsz, lopsz és paráználkodsz. Ezeket minden tisztességes ember megtartja. De mi a helyzet a jobb oszlop hiánylistájával? Van benned tökéletes, önzetlen szeretet, tisztelet és hűség Isten és minden embertársad iránt? Én erre már nem tudok őszinte igennel válaszolni. Arról, hogy mit jelent a parancsolatok megtartása, lehet vitatkozni – és vitatkoznak is rajta mind a mai napig –, de a hiánylista egyértelmű és kimagyarázhatatlan. Erre a különbségre mutat rá Jézus az idézett igevers folytatásában is:
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette.” (Mt 5,21-22a)
Erről mondják általában, hogy Jézus szigorította a törvényt. Nem szigorította, hanem megmutatta az igazi értelmét. A törvény nem pusztán azt kívánja, hogy ne oltsd ki egyetlen ember életét sem, hanem azt, hogy annyira szeresd a másikat, hogy még haragudni se tudj rá. És itt mutatkozik meg a szeretet hiánya, amit a parancsolatok mindegyike megfogalmaz:
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Mt 22,37-40)
Mindezekből már egyértelmű Pál apostol következtetése:
„A szeretet tehát a törvény betöltése.” (Róm 13,10b)
A tökéletes szeretet az, ami be tudja tölteni – tehát hiánytalanul teljesíteni – a törvény minden egyes apró pontját, de ilyen szeretet csak Jézus Krisztusban van. Ő ezzel a tökéletes Isten- és emberszeretettel betöltötte a törvényt helyettünk, betöltötte a mi hiányosságainkat, hogy a törvény többé ne követeljen tőlünk olyasmit, amit úgysem tudunk teljesíteni, és így Isten kegyelme uralkodjon életünkben.