Mi a megtestesülés jelentősége Isten és ember kapcsolatában?
Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. (Zsid 1,1-3)
Az emberiség története során a vallás mindig problémás. Ennek fő oka, hogy bár az ember eredendően vallásos lény, mégis nehezen találja a vallás helyes megélésének módjait. Lelke, szelleme nyitott a végtelenre, emiatt képtelen a világ eseményeit és bennük önmagát valamiféle túlvilághit nélkül értelmezni. Széles a skála
az arctalan szerencsétől a személyes Istenig, ám az önmagán kívül lévő hatalomban való bizakodás minden ember életében jelen van. A vallás alapja ez a bizakodás. Hit egy tőlünk független hatalomban, amit vagy akit igyekszünk megismerni, segítségül hívni, befolyásolni.
A hit és vallás közötti különbség ebben az értelemben az ideológia és a praxis közötti különbség, tehát a vallás a hit gyakorlatának módja, az út, amin keresztül igyekszünk elérni hitünk tárgyát, Istent. A vallás tehát az ember felfelé, Isten felé való törekvése. Miért tartottam fontosnak leírni mindezt? Azért, mert a kereszténység ebben az értelemben nem nevezhető vallásnak.
Karácsonykor a megtestesülést ünnepeljük. Azt, hogy Isten többé már nem törvényeket ad, nem újabb próféciákat, hanem Ő maga jön el, hogy egyszer és mindenkorra jelenvalóvá tegye magát a világban. Ezzel felforgat minden korábbi vallásfogalmat és vallási gyakorlatot, hiszen Ő teszi meg azt az utat, amit addig az ember próbált megtenni. Maga Isten lép kapcsolatba az emberrel és nem fordítva. Az első karácsony óta már nem nekünk kell felkapaszkodnunk Istenhez, mert Ő leszállt közénk Jézusban. Többé nem a bűnös küzdi fel magát a mennybe, mert a bűntelen szállt le, hogy magára vegyen minden bűnt. Ez a közeledés annyival tökéletesebb minden előzőnél, amennyivel tökéletesebbet cselekedhet Isten az embernél.
Ezt nem mi csináltuk, nem mi érdemeltük ki, nem mi értük el Istent, nem mi jutottunk fel Hozzá, mindent Ő cselekedett. Jézus Krisztus karácsonykor áttörte azt a határt, amin az ember nem volt képes átlépni; teljességre vitte a mi Felé való törekvésünket, és tökéletesen megvalósította Isten és ember találkozását. A kereszténység ilyen értelemben túllép a vallás fogalmán, mert Jézusa az Emmánuel: velünk az Isten!