Mindenkinek vannak céljai az életben. Viszont azon csak kevesen gondolkodnak el, hogy ezek valóban emberi célok-e.
„Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?” (Lk 9,23-25)
A hittel, kereszténységgel szembeni egyik leggyakoribb kifogás, hogy Jézus követése nem hagy elég teret az emberi akarat megvalósulásának. Vagyis aki kereszténnyé lesz, annak szembesülnie kell azzal, hogy onnantól kezdve nem tehet és valósíthat meg bármit, amit addig akart. Le kell mondania olyan célokról, amelyek addig fontosak voltak számára, és olyanokra kell cserélnie azokat, amelyek Isten akaratával megegyeznek.
Mindez csak részben igaz. Arról van szó ugyanis, hogy az Istennel való kapcsolat az ember addigi célkitűzéseit teljesen más megvilágításba helyezi. Sokan vannak, akik világi értékrend szerint rengeteget elértek, de mégsem elégedettek. Isten ennek az elégedetlenségnek az okára nyitja fel a hívő ember szemét.
A teremtésben mindennek meghatározott célja, rendeltetése van, az embernek is. Ennek a célnak a betöltése adja az élet értelmét. Ha valaki úgy érzi, hogy a célját nem tudja betölteni, akkor könnyen tartja értelmetlennek a létezést. Persze nem arról van szó, hogy az embereknek ne lennének céljaik, nagyon is vannak, nem is kevés. A kérdés az, hogy ezek a célok méltók-e az emberhez, vagyis valójában emberi célok-e? A média és a közgondolkodás szerint az számít sikeresnek, akinek minél nagyobb és komfortosabb az élettere, aki minél több elismerést söpör be, aki hatékonyan csábítja el a másik nem képviselőit, aki megengedheti magának, hogy ínyencek módjára étkezzen stb. Viszont ha egy ember csak ezeket a célokat tűzi ki magának, az nagyon nagy probléma, és ezt most nem elsősorban erkölcsi oldalról értem. A probléma kettős:
- Ezek – önmagukban – nem emberi célok. Mit értek ez alatt? Volt egy Totó nevű aranyhörcsögöm. Na, őt is nagyjából ugyanezek a célok motiválták egész élete során. Egy ember létezésének célja nem lehet ugyanez.
- Ezek mind materiális – következésképp mulandó – célok. Egyiket sem birtokolhatjuk véglegesen. Isten az embert nem ilyen célok hajszolására, hanem a Vele való örök közösségre teremtette. Ennek az elmúlhatatlan célnak a keresése és megtalálása az ember életének legfőbb és végső értelme.
Isten nem várja tőlünk, hogy minden földi célunkat megtagadva aszkéta életmódot éljünk. Ő csak azt akarja, hogy ne ezek a célkitűzések mozgassanak minket, ne csupán materiális célokért tanuljunk, dolgozzunk, imádkozzunk. Legyenek spirituális céljaink is, amelyek végső rendeltetésünkhöz, beteljesedésünkhöz vezetnek el. Az ilyen célok megfelelnek emberi méltóságunknak és az Istenhez, Krisztushoz való hasonlóságunknak; emberségben, hitben és lélekben erősebbé tesznek, így visznek közelebb Istenhez.