A feltámadott Jézus más lett? Dicsőséges teste érinthetetlenné vált? Már nem vállalt közösséget az emberekkel? Az már nem is valódi test volt? Mi az igazság?
„Jézus nevén szólította: Mária! Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester. Jézus ezt mondta neki: Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: Láttam az Urat!, és hogy ezeket mondta neki.” (Jn 20,16-18)
A fenti igerészt Sytka, egy teológus kollégám ajánlotta figyelmembe, mint olyan problémás szakaszt, amiről számos zavaros és furcsa magyarázatot hallani, olvasni. Sokan valóban a legextrémebb módokon próbálják meg értelmezni Jézus Mária felé elhangzó felszólítását: Ne érints engem…
A magyarázatok a viszony megváltozásától kezdve egészen addig terjednek, hogy Jézus dicsőséges testét beszennyezte volna Mária érintése. Gondolom, aki már hallott vagy olvasott efféle magyarázatot, érezte, hogy itt valami nem stimmel. Miért ne érinthette volna Jézust Mária?
Kezdjük most is a görög szöveggel, ahol az érintés
szónál az aptó igét olvassuk, aminek a jelentése: fogni, érinteni. Ez eddig még semmin nem változtatna, de ha figyelembe vesszük a szó igeidejét, akkor máris érdekességet találunk. Az igeidő folyamatos, tehát ez a bizonyos érintés éppen folyamatban van, vagyis Mária már érinti Jézust. Ha figyelembe vesszük az aptó ige másik jelentését (fogni), akkor Jézus tulajdonképpen arra szólítja fel Máriát, hogy ne fogja Őt, vagyis engedje el. Jó, de van ennek bármi értelme?
Erre a kérdésre a választ Máté evangélista adja meg, aki szerint a feltámadott Jézussal való első találkozás a következőképpen történt:
„És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: Legyetek üdvözölve! Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte.” (Mt 28,9)
A mátéi kontextusnak tökéletesen melléje helyezhető Jánosé, az, hogy Jézus felszólítja Máriát, engedje el Őt (görögben: fejezze be a folyamatban lévő fogást vagy érintést). Máté és János evangélista beszámolóját együtt nézve ugyanis Mária épp Jézus előtt leborulva fogja annak lábát.
Ha még kételyünk maradt volna ennek a magyarázatnak a helyességéről, János evangélista beszámol egy későbbi eseményről, aminek alapján tudható, hogy Jézust feltámadása után nem volt tilos megérinteni:
„Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség néktek! Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.” (Jn 20,26-27)
Itt az érintést mint parancsot olvashatjuk, tehát semmi alapja azoknak a magyarázatoknak, amelyek szerint ez valamilyen titokzatos ok miatt tilos lett volna. Túl prózai ez a magyarázat? Lehet, de csak addig, amíg fel nem fedjük az esemény teológiai jelentőségét. Legközelebb… (Folyt. köv.)