A bibliai házasságmodellről szóló sorozatot egy rövid összefoglalóval, majd a történelmi keresztény felekezetek tanításainak mérlegelésével zárom.
A bibliai házasságmodellről szóló sorozatnak két célja volt. Az első, hogy az érdeklődők számára röviden bemutassam, mit ír a Biblia a házasságról. A második – amit szintén nagyon fontosnak tartok –, hogy azt is megértsük, mi az értelme ezeknek a tanításoknak, vagyis mire irányulnak, mit védenek, milyen célt szolgálnak. Mivel a sorozat elég hosszúra nyúlt, néhány mondatban elengedhetetlennek tartom összefoglalni a lényeget úgy, hogy az egyes kijelentésekhez belinkelem az adott témáról szóló részeket.
- A házasság monogám szövetség. (Bővebben: második rész)
- Nem korhoz kötött, változó tanítás. (harmadik rész)
- Férfi és nő szövetsége. A gyermekáldás által az élet továbbvitelére hivatott, nemcsak egyéni, hanem társadalmi szinten is. (negyedik rész)
- Az ember életének minden területén – személyes, társadalmi, szakrális – radikális változást hoz. (ötödik rész)
- A feleknek szabad akaratukból kell a fenti területeken eggyé válniuk. (hatodik rész)
- A házasság feltételein még az egyháznak sincsen hatalma változtatni. Ha nem Isten akarata szerint kötik, nem jön létre. Nem minden házasság, amit úgy neveznek. (hetedik rész)
- Az ószövetségi válólevél nem indokolja a keresztény válást. (nyolcadik rész)
- Az Újszövetség válásfogalma nem foglalja magában az újraházasodás engedményét. (kilencedik rész)
- A válás utáni újraházasodás – keresztény-pogány kapcsolatot követően – a privilegium paulinum tanításai szerint lehetséges. Két keresztény ember bibliai követelményeknek megfelelő házassága viszont felbonthatatlan. (tizedik rész)
Az első részben említettem, hogy sajnálatos módon a magyarországi történelmi keresztény felekezetek nem egységesen tanítanak a házasságról. Ezek miatt a különbségek miatt muszáj röviden kitérnem az egyes felekezetek házassággal kapcsolatos alaptanításainak bemutatására.
- A házasságot a katolikus, a magyarországi református és evangélikus egyház is egységesen férfi és nő monogám szövetségének tartja. A katolikusok szentségnek tartják a házasságot, míg a református és evangélikus egyház szent rendnek. Ennek oka az eltérő szentségfelfogásokban keresendő.
- A gyermekáldásra való nyitottság elutasítását – hangsúlyosan elutasításról beszélünk, nem meddőségről vagy bármilyen orvosi nehézségről! – a katolikus egyház kizáró vagy semmitő okként kezeli, a református és evangélikus egyház nem.
- A házasság olyan feltételekhez kötését, amelyek megengedik a jövőbeni válás lehetőségét – ilyenek pl. a házassági szerződések –, szintén csak a katolikus egyház tartja kizáró oknak.
- A házasságot mindegyik felekezet az ember életének minden – személyes, társadalmi és szakrális – területére kiható változásként kezeli.
- Az előbbi területeken történő szabad akaratú egyesülés mindegyik felekezetnél követelmény. Emiatt tartanak jegyesoktatásokat, ahol a jegyesek tanítást kapnak a házassági szövetség mibenlétéről (hogy tudják, mire vállalkoznak), továbbá a házasságkötésnél a tanúk jelenlétének egyik oka, hogy igazolják a szabad akaratú házasodási szándékot. Mindegyik felekezet megtagadja a házasságkötést, ha bármi jelét látja annak, hogy a felek befolyásolható állapotban vannak pl. italos, drogos állapotban, kényszer hatása alatt stb.
- Polgári házasságkötés nélkül egyik felekezetnél sem lehet érvényes házasságot kötni.
- Mindhárom felekezet esketési liturgiájában a házasodókat életre szóló, felbonthatatlan kapcsolatra esketi.
- A katolikus egyház nem ismer el válást, ennek megfelelően újraházasodást sem. Házasságokat érvénytelennek (eleve létre sem jöttnek) nyilváníthat akkor, ha bármiféle semmitő okra (pl. gyermekáldás eleve kizárása) derül fény. A református és evangélikus egyház a bűnök megbocsátására való hivatkozással engedélyezi a keresztények újraházasodását is, de sajnos sok esetben automatikusan, a körülmények megfelelő vizsgálata nélkül.
- Özvegyek újraházasodását egyik felekezet sem tiltja.
A fenti összehasonlítás alapján – evangélikusként – azt kell mondanom, hogy a katolikus egyház házasságról szóló tanításai ragaszkodnak leginkább a bibliai házasságmodellhez.
Mivel lényeges különbségek a házasságkötés kizáró okai, illetve az újraházasodás kérdéseiben vannak, nem mondhatjuk, hogy a református vagy az evangélikus egyház házasságkötési gyakorlata, vagy az ott kötött házasságok ne lennének biblikusak. Kérdést ezekben az esetekben nem a valóban bibliai alapelvek szerint megkötött házasságok legitimitása vet fel, hanem a kizáró okokhoz való engedékenyebb hozzáállás, valamint az újraházasodási engedmények jogossága.