Ki ne találkozott volna olyan emberrel, aki csalódottan számolt be arról, hogy imáit nem hallgatta meg Jézus, pedig a Bibliában erre ígéretet tett?
„Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek.” (Mk 11,24)
Egy olyan, hittel kapcsolatos gyakori félreértésről szeretnék írni, amelynek oka Jézus szavainak rossz kontextusban való értelmezése. Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki hallott már olyan emberről, aki azért nem hisz Jézusban, mert Ő nem teljesítette a Bibliában ígérteket. Életének nehéz helyzetében komolyan imádkozott, ám Jézus nem tett semmit, pedig megígérte, hogy segíteni fog. Az ilyen helyzetekre több magyarázatot is hallottam már, például azt, hogy nem hitt eléggé, vagy hogy Isten máshogy akarta, ezért nem segített. Nem gondolom, hogy bizonyos esetekben ezek az okfejtések ne lennének igazak, de azt már nem tartom jónak, hogy sztenderd magyarázatként kezeljük őket.
A probléma oka sok esetben egyszerűen az, hogy az emberek olyan ígéreteket kérnek számon Jézuson, amelyek nem is nekik szólnak. Mit értek ez alatt?
Jézus szavait tanítványai jegyezték le, akik megörökítették Jézus nyilvános és privát beszédeit egyaránt. A kérdés tehát az, hogy az egyes tanítások, azon belül pedig az ígéretek kiknek is szólnak, ugyanis hiába vár valaki olyan ígéret beteljesedésére, ami nem neki szól.
Jó példa erre a kezdeti egyház működése. Eleinte Jézus szavai nem voltak kivétel nélkül nyilvánosak. Voltak tanítások, amelyeket mindenki számára hirdettek, és voltak a „bennfenteseknek” szóló titkok. Az érdeklődőket először tanították – megismertették velük az írásokat –, aztán megkeresztelték őket, majd újabb tanulás után beavatták őket a legmélyebb misztériumba, az Úrvacsora ünneplésébe. Mi volt ennek az oka? Nem a titkolózás, nem valamiféle elitizmus és nem is az üldözések, hanem az a felismerés, hogy Jézus szavait sok esetben igen nehéz megérteni, annál könnyebb viszont félreértelmezni, és ez lelki értelemben veszélyes lehet.
Ma mindenki számára nyilvánosak Jézus szavai, ám ez könnyen lehet félrevezető. Ha például a hívő ember egy bajban lévő, de egyébként Krisztusban nem hívő barátjának ad egy igéslapot a fenti igével, akkor valójában csak átveri. Olyan ígéretben való hitre bátorítja, ami nem neki szól. A kulcs tehát az, hogy ne csak arra figyeljünk oda, hogy miket ígért Jézus, hanem arra is, hogy kiknek ígérte. Az újszövetségi ígéretek túlnyomó része ugyanis az akkori és a későbbi tanítványoknak, követőknek szól és nem mindenkinek. A kettőt óriási hiba összekeverni!
Nem véletlen, hogy Jézus nyilvános beszédei leginkább tanításból, bűnbánatra és megtérésre hívásból állnak. Nyilvános tanításaiban vagy nem ígér semmit, vagy ígéreteit mindig a hitre való felhívás előzi meg. Ez azt jelenti, hogy Jézust nem érdekli a benne nem hívő, vagy a hit útjának elején járó ember? Természetesen nem erről van szó, de elsődleges célja nem az emberek földi életének segítése, hanem az örök életre vezetés. Bárkit részesíthetne könnyű, gondtalan életben, ám a bűn nehéz és nyomasztó terhét senkinek sem akarja és tudja könnyebbé tenni mindaddig, amíg azt az illető nem kéri. Fontos tehát, hogy ne keverjük össze Jézus nyilvános és a tanítványi körének szóló szavait, ígéreteit. Jézus nyilvános tanításának elsődleges üzenete ez volt:
„Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1,15)
Ennek meghallása és megtartása a kulcs Jézus összes többi ígéretéhez. Mi tehát a feladatunk? Azon igyekezni, hogy ma is, időben távol Jézus földi működésétől mindinkább az Ő tanítványi köréhez tartozzunk. Kerüljünk minél közelebb Hozzá, ápoljuk a személyes kapcsolatot imádságban, bibliaolvasásban és a szentségek vételében, vágyjunk és törekedjünk Jézus „belső köréhez”, bennfentes csapatához tartozni. Ez nem csak az ígéreteket hozza el számunkra, hanem a legnagyobbat: valódi szeretetkapcsolatot Jézus Krisztussal.