Hogyan zajlott Jézusnak a főtanács előtti pere? Hogyan változott és alakult a vád, és mi lett végül az ítélet?
„A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Jézus ellen, hogy halálra adhassák, de nem találtak, pedig sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten, akik azt állították, hogy Jézus ezt mondta: Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni. A főpap felállt, és így szólt hozzá: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?” (Mt 26,59-62)
Jézust nem volt könnyű sem megvádolni, sem egy esetleges vádat rábizonyítani. Pedig Máté evangélista beszámolójából láthatjuk, hogy a főpapok igyekeztek komolyan előkészíteni a pert azzal, hogy sok hamis tanút állítottak elő. A fenti váddal a 12 halálos bűn közül a hamis prófétaságot próbálták rábizonyítani Jézusra. Le akarja rombolni az Isten által rendelt kultuszi helyet, ezzel felülírva Isten rendelését.
Az ókori zsidó joggyakorlat szerint egy ember elítéléséhez két szemtanú minden részletében egyező tanúvallomására volt szükség. A főpapok azonban a sok tanú vallomásai között nem találtak ilyet. Ezt Márk evangélista ki is emeli:
„Mi hallottuk, amikor ezt mondta: Én lerombolom a kézzel alkotott templomot, és három nap alatt mást építek, olyat, amit nem emberi kéz alkotott. De vallomásuk így sem egyezett.” (Mk 14,58-59)
A per holtpontra jutott. Jézust el kellett volna engedni, a hamis tanúkat pedig azzal a büntetéssel sújtani, amit a vádlott érdemelt volna, ha bűnösnek találják az ellene felhozott vádban. Ezt a főpap is tudta, ezért még egy elkeseredett próbálkozást tett:
„Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!” (Mt 26,63)
A fenti felszólítás egyfajta – nem pontosan a mi fogalmaink szerinti – eskü kikényszerítésére szolgáló formula. A lényege, hogy Jézus – Jahve nevére – mondja meg az igazat. Ezen a ponton a tárgyalás menete Jézustól függött. Ha hallgat, akkor a pernek vége, de Ő nem hallgatott:
„Te mondtad. Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.” (Mt 26,64)
Márk evangélista szerint Jézus válasza még komolyabb jelentéssel bírt, mert azokkal a szavakkal válaszolt, amelyeknek Mózes óta különleges értelmük is volt:
„Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben.” (Mk 14,62)
Ez a bizonyos „Én Vagyok” pontosan ugyanaz az isteni önkijelentés, amit Mózesnek adott Isten a csipkebokorból (2Móz 3,14). Szent szavak. Kizárólag liturgikus körülmények között, a papoknak volt szabad kiejteniük évente egyszer, a sátoros ünnepen. Jézus viszont önmagára alkalmazta ezeket a szavakat.
„A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt: Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. Mit gondoltok? Azok így feleltek: Méltó a halálra!” (Mt 26,65-66)
Másnap reggel – tehát csütörtökön – a törvénynek megfelelően ismét összeült a nagytanács, de már ítélethozatalra. Minden tagnak fennhangon, állva kellett szavaznia a legfiatalabbtól kezdve a legidősebbig. Jézust a főtanács bűnösnek találta istenkáromlás bűnében, azonban a halálos ítélet végrehajtásához külső segítségre volt szükségük… (Folyt. köv.)