Hová tűnt a legitim főpap Jeruzsálemből? Miért olyan fontos, hogy Zakariás születendő gyermekének a János nevet adja?
Áronnal, Mózes testvérével kezdődött el a zsidó papság, főpapság intézménye. Isten Áron fiait rendelte arra, hogy továbbvigyék a papi szolgálatot, ám ez a legitim főpapi vonal a Krisztus előtti második században megszakadt. Akkoriban – a már egyébként is sok évszázados leigázottság után – IV. Antiokhosz Epifánész (Kr. e. 175-164), a zsidógyűlölő szeleukida uralkodó vette át a zsidóság feletti uralmat. Minden eszközzel megpróbálta kiirtani a zsidó vallást. A tóratekercseket elégettette, betiltotta a szombat ünneplését, pogány áldozatokra, tisztátalan ételek evésére kényszerítette a zsidókat, a Templomban disznót áldozott.
Ezeknek az eseményeknek a hatására robbant ki a Makkabeus lázadás, amelynek során a zsidóság kemény harcok árán – rövid időre – kivívta a függetlenségét. Ez az időszak komoly hatással volt a legitim papság sorsára, ugyanis ekkor gyilkolták meg III. Oniászt, az utolsó legitim főpapot. Bár az ároni nemzetség III. Oniásszal nem halt ki, de a megmaradtak már nem viselhették a főpapi címet. A szabadságharc végén ugyanis a nép Makkabeus Simont – a lázadás egyik fő vezetőjét – tette meg főpappá és a nép vezetőjévé.
Amikor a rómaiak Kr. e. 63-ban elfoglalták Jeruzsálemet, Pompeius a Makkabeus-leszármazott II. Hürkánoszt erősítette meg a főpapi székben. Ettől kezdve a főpapi cím viselése az aktuális uralkodó, hatalmi képviselő hozzájárulása nélkül lehetetlen volt. Áron gyermekei papokként tovább szolgálhattak, de soha többé nem kerültek a főpapi székbe.
A legitim papság ez idő alatt két táborra szakadt. Az egyik csoport olyannyira nagy gyalázatként élte meg, hogy Isten rendelése ellenére a főpapi tisztet nem Áron gyermekei birtokolják, hogy bármilyen együttműködést lehetetlennek tartott az illegitim felső klérussal. Ők egyszerűen kiléptek a templomi szolgálatból. A másik csoport viszont az isteni megbízás visszavonhatatlanságára hivatkozva tovább gyakorolta hivatását a templomban. Abban is biztosak lehetünk, hogy e két tábor nem különült el teljesen egymástól. Eltérő véleményük ellenére, származásuk révén továbbra is Isten legitim papságaként tekintettek egymásra.
A templomban tovább szolgálók csoportjához tartozott Zakariás, Keresztelő János apja is.
„Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni.” (Lk 1,13)
Amikor az angyal megjelenik Zakariásnak a templomban, közli a születendő gyermek nevét. Az előző részben már említettem, hogy a neveknek különleges jelentőségük volt a zsidóság életében, ez ebben az esetben is igaz. Mi az értelme annak, hogy az angyal előre közli a gyermek nevét? A három leggyakoribb magyarázat:
- A János név az utolsó legitim főpap, III. Oniász neve. Az angyali üzenet lényege eszerint, hogy a gyermek Isten akarata szerint folytatni fogja a legitim főpapi láncolatot. A nevek különbözősége eszerint a magyarázat szerint a héber-(esetlegesen arámi)-görög átírás következménye, de valójában az utolsó legitim főpap nevét mondja az angyal. A problémám ezzel, hogy én a nevek elemzése során nem találtam olyan fokú azonosságot, ami ezt alátámasztaná.
- A második magyarázat szerint a János név Johannesz (János) Hürkánoszra utal, aki a második Makkabeus főpap volt. Ő bizonyos szempontból tényleg megtisztította a kultuszt, lerombolta a Garizim hegyén emelt samaritánus szentélyt. Azonban nem kevés tette utal arra, hogy indítékai inkább politikai, mint vallási természetűek voltak.
- A harmadik – számomra a leginkább elfogadható – magyarázat szerint, az angyal a majdan Jézus által hirdetett új korszakra, a kegyelem korszakára utal, hiszen a János név jelentése: Jahve kegyelmes. János tehát egy olyan Valaki előfutára lesz, aki a kegyelem idejét hozza el, és aki mindenki számára világossá teszi, hogy mit jelent Isten kegyelme.
(Folyt. köv.)