Mit jelentenek és mi az eredetük a karácsonyi történetből jól ismert motívumoknak? Második rész.
„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Mt 2,1-2)
Jézus születéstörténetének legismertebb szereplői a napkeleti bölcseknek nevezett rejtélyes emberek. Talán titokzatosságuk miatt, a történelem során sok feltételezés és legenda kapcsolódott ezekhez az alakokhoz; itt gondolhatunk mindjárt a népszerű három királyok
elnevezésre, amit a Biblia szövege azonban nem támaszt alá. A Szentírás nem királyokként említi őket, és nem helytálló a bölcsek
kifejezés sem. Az eredeti görög szöveg magoi
-nak, azaz mágusoknak nevezi őket, ami első hallásra furcsa lehet, de a történetet valójában sokkal érthetőbbé teszi. Az evangélium nem erősíti meg azt sem, hogy hárman lettek volna, ezt a következtetést a hagyomány az általuk hozott ajándékok számából – arany, tömjén, mirha – vonta le. A szöveg egyszerűen csak többesszámban beszél róluk, ami annyit jelent, hogy minimum ketten voltak.
Ezek a mágusok
az Izraeltől keletre fekvő, napkeleti
kultúrákban az akkori tudományokkal, például csillagászattal foglalkozó emberek voltak. Sokan tevékenykedtek közülük a babiloni Szippárban, ami akkoriban jelentős asztronómiai központ volt. Az ókori ember számára minden égitest jelentést hordozott, amire nagyon odafigyeltek. Máté szerint a napkeleti mágusokat is egy csillag feltűnése indította útnak:
„Láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt.” (Mt 2,2)
Mi lehetett ez a bizonyos csillag és mit üzenhetett? Erre a kérdésre a híres csillagász és matematikus, Johannes Kepler (1571-1630) kutatásai adtak választ. Szerinte a betlehemi csillag nem egy csillag volt, hanem egy bolygóegyüttállás, mégpedig a Jupiter és a Szaturnusz bolygók együttállása a halak csillagképében, ami kb. nyolcszáz évente történik meg. Egy ilyen konstelláció Krisztus születésének időpontjában is volt. Kepler feltevését igazolta a későbbiekben megtalált szippári csillagnaptár is, amelyben jóval Jézus születése előtt feljegyezték, tehát várták ezt a konstellációt. A bolygók ókori jelentése is alátámasztja Kepler elméletét:
- A Jupitert a világ uralkodójának, királyának jelképeként tartották számon.
- Minden népnek volt egy csillaga, a zsidóké a Szaturnusz volt.
- Az új csillagképbe (ebben az esetben a Halakba, kb. Krisztus születése előtt százötven évvel) való átlépés pedig egy új korszak eljövetelét jelentette.
Ennek alapján nem nehéz értelmeznünk az égi üzenetet. A világ uralkodója, aki a zsidók között születik, új korszakot hoz az emberiség életében, aminek a jelképe a hal (ikhthüsz) lesz.
Fontos, hogy ne értsük félre Istennek ezt az üzenetét; ez nem azonos a horoszkóppal. Arról van csupán szó, hogy Isten mindig olyan formába, jelrendszerbe önti az üzenetét, amit az emberek megértenek. A nyelv is egy ilyen jelrendszer, amivel számunkra a Biblia megíratott. Ma Isten üzenete mindenki számára elérhető ilyen formában, de akkor még nem volt. A napkeleti mágusok számára ez a csillag volt az egyetlen jel, aminek láttán tudomást szerezhettek róla, hogy a világ ura megszületett. Ők ezt megértették és elindultak Betlehembe.
Vagy mégsem? Erről majd a következő részben. (Folyt. köv.)