Mit jelentenek és mi az eredetük a karácsonyi történetből jól ismert motívumoknak? Harmadik rész.
„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt. Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!” (Mt 2,1-8)
Amikor a napkeleti mágusok látták az égi üzenetet, azonnal útnak indultak. Első útjuk Jeruzsálembe, a zsidók országának fővárosába vezetett, de az új, igazságos király helyett csak egy öreg, tébolyodott uralkodót találtak. Ám Heródes nem volt mindig az a kegyetlen zsarnok, akinek mi ismerjük.
Heródes már Kr. e. 49-től uralkodott Palesztina egy része felett. Antoniusnak (a második triumvirátus egyik tagjának) barátja és szövetségestársa volt. Amikor Kr. e. 31-ben az actiumi csatában Octavianus (a későbbi Augustus császár) legyőzte Antoniust, Heródes félve a megtorlástól a győztes elé sietett. Nem tagadta, hanem bátran vállalta Antoniusszal való barátságát, ugyanakkor biztosította is Octavianust, hogy ha megkegyelmez neki, akkor legalább olyan nagy hűséggel fogja őt szolgálni, mint korábban Antoniust. Octavianus megkegyelmezett a megalázkodó uralkodónak, és egész Palesztina urává tette őt.
Heródes eleinte minden erejével igyekezett megnyerni népe jóakaratát. Intézkedései között elsőként tartjuk számon, hogy nagyrészt római pénzből felújíttatta és megnagyobbíttatta a Templomot. Hebronban, Ábrahám, Izsák és Jákób sírjánál pompás síremléket készíttetett, és a nem vallási célú építkezései is számottevőek voltak. Utakat, vízvezetékeket, kikötővárost, színházakat, erődítményeket, palotákat emeltetett. Építkezéseit Salamonéihoz hasonlították, de népe tiszteletét haláláig sem sikerült kivívnia. Nem fogadták el származása miatt (idumaeus volt), valamint a rómaiakkal való kapcsolata miatt. Állandó összeesküvésekkel és lázadásokkal kellett szembenéznie; élete végén állandó rettegésben és hatalomféltésben élt, ezért több családtagját, közöttük feleségét és három gyermekét is kivégeztette.
A napkeleti mágusok érkezésének idején különösen nagy gond nyomasztotta az öreg uralkodót. Augustusnak a fülébe jutott, hogy Heródes katonai sereggel vert le egy lázadást a császár megkérdezése és engedélye nélkül. Ennek az esetnek a híre – Heródes egyik ellenfele révén – jelentősen eltúlozva jutott a császár fülébe, aki nagy haragra gerjedt Heródessel szemben. Megfosztotta őt nem kevés kiváltságától, ami komoly anyagi következményekkel járt Heródes országára nézve. Ennek a következménye lett az adóösszeírás, amiben kötelezték az ország minden lakosát, hogy jelentkezzen abban a városban, ahol földtulajdona van, hogy mindent összeírjanak és megadóztassanak. Ebben a feszült helyzetben érkeztek meg a mágusok, akik egy új királyt kerestek. Heródes nem kockáztathatott még egy katonai összecsapást egy esetleges trónkövetelővel. Csendben akarta ezt intézni, úgy, hogy most ne juthasson el a császár fülébe…
Mindeközben Názáretből egy József nevű ács és felesége Betlehembe tartottak, őseik földjére, hogy eleget tegyenek az adóösszeírás parancsának.
(Folyt. köv.)