Jézus nem kezeli vagy elmulasztja a betegségeket. Ő átveszi, magára veszi őket.
„Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.” (Ézs 53,2-3)
A fenti sorokban talán a legismertebb próféciát olvashatjuk Jézusról mint eljövendő Messiásról, akit ez az idézet fájdalmak férfiaként, betegség ismerőjeként mutat be. Mit ért ezalatt a próféta? Azt biztosan kijelenthetjük Jézusról, hogy Ő soha nem volt beteg. Egy alkalommal sem olvassuk sehol a Bibliában, hogy Jézusnak bármilyen betegségből származó testi baja lett volna. Ez persze egyértelmű, hiszen a Biblia tanúságtétele szerint a betegségek és a fájdalom a bűn következményei, Jézus pedig mentes volt minden bűntől, tehát a következményeitől – például a betegségtől – is. Az itt olvasott fájdalmak férfia, betegség ismerője kifejezések ennél sokkal mélyebb jelentésűek. A Bibliában az ismeret kifejezést olyan esetekben használják, amikor valamilyen szétválaszthatatlan egységről van szó (pl. házasság). Azzal, hogy Jézust a betegség ismerőjének írja le a prófécia, arra utal, hogy Jézus ilyen módon eggyé vált a mi betegségeinkkel. Máté evangélista nem véletlenül idézi ezt a próféciát Jézus gyógyításainak magyarázataként:
„Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta. „(Mt 8,17)
Máté értelmezése szerint tehát Jézus úgy gyógyított, hogy elvette a betegségeket! Mit is jelent ez?
Azt, hogy Jézus nem ellenszert adott az egyes betegségekre, mint egy orvos, hanem átvette, magára vette azokat. Nagyon szemléletes ez a leprás meggyógyításának történetében:
„Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt, és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz. Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És a lepra azonnal letisztult róla.” (Mt 8,2)
Itt most az érintésen van a hangsúly. Senki nem érintette meg a leprásokat, mert jól tudták, hogy úgy lehet a legegyszerűbben elkapni a kórt, Jézus mégis megérinti a beteget és így gyógyítja meg. Ezzel az érintéssel Jézus nem eltünteti, hanem szó szerint magára veszi a leprát, hogy az összes többi betegségünkkel együtt felvigye azt a keresztre. Így teljesedett be az írás:
„Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” (Ézs 53,4-5)
Jézus úgy váltott meg minket, hogy bűneinket, fájdalmainkat, betegségeinket, erőtlenségünket, szeretetlenségünket – vagyis minden bűn okozta nyomorúságunkat magára vette, felvitte a keresztre és szó szerint elszenvedte azokat, hogy mi megszabaduljunk a bűn átkától. Mondhatod, hogy de hát betegség, fáradtság azóta is van. Igen, van, de Jézus váltsága révén többé nem ezeké az utolsó szó, azóta a bűn, a betegség, az örök halál nem uralkodik rajtunk.