Ha a házasságon kívüli szexuális viszonyok kérdéséről beszélünk, a kulcsot azokban a bibliai alapelvekben találjuk, amelyek magának a házasságnak a mibenlétét hivatottak meghatározni.
Az előző részekben tisztáztuk a paráznaság fogalmának jelentését. Kiderült, hogy a paráznaság nem feltétlenül szexuális természetű. Olyan bűnök speciális csoportját jelenti, amelyek közös jellemzője, hogy tulajdonhoz kapcsolódnak. A parázna önként elad, átad valamit, amit Istentől kapott, ami felett nincsen rendelkezési joga, és valaki olyannak adja, akinek nem volna szabad; mindezt a parázna pillanatnyi vagy tartós evilági haszonért cserébe teszi. Mit jelent ez a napjainkban talán legnagyobb kérdést jelentő házasság előtti szexuális kapcsolatokra nézve?
Mindenekelőtt fontos tisztáznunk, hogy mit is jelent a házasság és hogyan jön létre. Mivel az Újszövetség, valamint az Ószövetség történeti könyvei és bölcsességi irodalma is e kérdésben a Biblia elején, a Törvényben olvasható alapokra hivatkozik, nekünk is ott kell kezdenünk. A mindenki számára ismert házassággal kapcsolatos alapigét a Teremtés könyvében találjuk:
„Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.” (1Móz 2,23-24)
Ezen az igén alapszik a házasság intézménye. Fontos, hogy a fentieket a teremtési rend részének tekintjük, ami azt jelenti, hogy azok közé az alapigazságok közé tartozik – mint pl. Isten léte, teremtői mivolta, a nemek különbözősége, a bűn léte stb. –, amelyeket hosszú évszázadokig komoly formában nem vitattak. A teremtési rend tételei mindenki számára egyértelműek voltak, éppen ezért ugyanúgy nem találunk részletezést a Bibliában a házasság teológiájáról, mint Isten létének bizonyításáról, vagy arról, hogy valóban mindenre kihatott-e a bűn. A teremtési rend alaptételeit és az ebből következő alapszabályokat az ókori zsidóság és az azt követő kereszténység az egészséges emberi és társadalmi lét alapjaként kezelte, amely nem változik vagy módosul.
A Bibliában a házasság létrejöttét két feltétel megvalósulásához kötötték:
- Az első:
„a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez”
. Ma ezt úgy mondjuk, hogy ez a házasságkötés társadalmi oldala. A lényege, hogy a házastársak a régi családjukat elhagyva új családot hoznak létre, ezzel vállalva egymást a közösség, a társadalom előtt. Az egymáshoz való ragaszkodás által szövetségük egy életre szól. - A második:
„lesznek egy testté”
– a házasság „elhálása”, a szexuális kapcsolat.
Az Ószövetség ezért a házasságkötésekről szinte mindig röviden és igen prózai módon tudósít, úgymint „vele hált”, „bement hozzá”, „magához vette” stb. A házasság létrejöttének feltétele tehát az volt, hogy a felek társadalmilag és testileg is eggyé legyenek.
Érdekes módon a harmadik, a szakrális rész – a házasság Isten előtti megáldása – csak jóval később lett része a házasságkötési gyakorlatnak. Éppen ezért ismeri el napjainkig érvényes házasságnak a történelmi keresztény felekezetek mindegyike a nem megkeresztelt emberek anyakönyvvezető előtt megkötött házasságát akkor is, ha ezt nem követte templomi szertartás. A házasság létrejöttének alapvető két feltétele tehát – mind a mai napig – a társadalmi vállalás és az elhálás. De mi a helyzet akkor, ha megtörténik egy szexuális kapcsolat, ám a társadalmi vállalás nem? A következő részben erről lesz szó. (Folyt. köv.)