Az Egyház egységének oka és mintája Jézus és az Atya egysége. Ez az egység ezért lelki értelemben mindig is fennáll, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem kell a konkrét, mindennapi megvalósulásáért küzdenünk.
„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.” (Jn 17,20-23)
A fenti igerészlet Jézus főpapi imájából való. Ez a szakasz azért is megdöbbentő számomra, mert itt Jézus gyakorlatilag értünk, mai keresztényekért imádkozik. Azt kéri, hogy legyünk egyek úgy, ahogyan Ő egy az Atyával, ami a tökéletes egység. Miért kéri ezt? Miért fontos neki, hogy ilyen teljes közösségben legyünk egymással?
„Hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek.”
Az előző részben tisztáztuk az egyháznak mint Krisztus testének a fogalmát. Eszerint a mennyei egyháznak nemcsak a hívők a tagjai, hanem maga Krisztus is, aki házasságra – vagyis tökéletes egységre – lépett egyházával. Lelki értelemben tehát csak egy egyház létezik. Ha valaki tehát elutasítja az egységet, akkor vagy kilép ebből az egyházból, vagy másokat próbál kiszorítani belőle. Sok szomorú példa mutatja, hogy ha valakinek mindig van valami baja a test többi részével, könnyen végzi a testen kívül, kiszakítva magát abból. Sok tévtan és eretnekség született már így. Ha valaki Krisztusban akar maradni, annak meg kell békülnie a test többi tagjával.
„Hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem (…), hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem.”
Kicsoda Jézus a világ szerint? Egy názáreti ács törvénytelen gyereke? Mária Magdolna szerencsétlenül járt szeretője? Zsidó reformtanító? – csak néhány gondolat abból a sokféleségből, amit a világ hisz Jézusról. Jézus szerint a benne hívők egysége eszköz arra, hogy a világgal felismertesse, ki is Ő valójában. Sajnos ennek a negatív oldalát tapasztaljuk napjainkban. A kereszténység nem egységes, és nem is hiszi el a világ, hogy Jézust Isten küldte.
„És úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”
A kereszténység egyre többször válik a világ gúnyos tréfáinak célpontjává. Sokan kárörvendően tekintenek fogyására, a társadalmi, erkölcsi kérdésekben való egyre nagyobb térvesztésére. Látható a kereszténységen, hogy Isten szereti? Felismerhető, hogy úgy szeret minket, mint saját Fiát? Láthatóvá válhat egyáltalán, miközben sokszor még elviselni sem tudjuk egymást, nemhogy szeretni?
Az egység következménye sokféle áldás, amit azonban napjainkban kevéssé tapasztalunk, a szétszakítottság következményeit viszont naponta átéljük. Az ökumené hogyanjáról persze lehet, sőt talán kell is vitatkozni, de a szükségességéről és a miértjéről véleményem szerint nem szabad. Azért nem, mert amiket Jézus a keresztre feszítése előtti imájában mondott, azokat az Őt követők nem vehetik semmibe. (Folyt. köv.)