TeológiaBlog

Keresztelő János 2.

Hová tűnt a legitim főpap Jeruzsálemből? Miért olyan fontos, hogy Zakariás születendő gyermekének a János nevet adja?

Áronnal, Mózes testvérével kezdődött el a zsidó papság, főpapság intézménye. Isten Áron fiait rendelte arra, hogy továbbvigyék a papi szolgálatot, ám ez a legitim főpapi vonal a Krisztus előtti második században megszakadt. Akkoriban – a már egyébként is sok évszázados leigázottság után – IV. Antiokhosz Epifánész (Kr. e. 175-164), a zsidógyűlölő szeleukida uralkodó vette át a zsidóság feletti uralmat. Minden eszközzel megpróbálta kiirtani a zsidó vallást. A tóratekercseket elégettette, betiltotta a szombat ünneplését, pogány áldozatokra, tisztátalan ételek evésére kényszerítette a zsidókat, a Templomban disznót áldozott. Tovább…

Keresztelő János 1.

Az idei nagyböjt heteiben kísérjük nyomon egy fontos, a Jézussal való kapcsolatában is igen jelentős bibliai alak történetét. Hiszem, hogy a Keresztelő Jánosról való elmélkedés húsvéti készületünket is segíteni fogja.

„Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet.” (Lk 1,5)

Lukács evangélista az egyetlen, aki evangéliumát Keresztelő János születésének történetével kezdi. János személye az egyház története során sokszor került a teológusok, történészek érdeklődésének középpontjába. Nem véletlen, hiszen teológiai szemszögből egyfajta összekötő kapocsként jelenik meg az Ószövetség és az Újszövetség között, történeti oldalról vizsgálva pedig a Jordán parti próféta személye rengeteg titkot és érdekességet rejt. Tovább…

A szabadság illúziója

Mindenki követ valakit vagy valamit. Ha nem Istent, akkor valami mást…

„Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (Jn 8,36)

Az ember eredendően társas lény, lételemünk a más személyekhez, közösségekhez való tartozás. Ennek nem csupán materiális, hanem lelki okai is vannak. Szükségünk van a más személyekkel való kapcsolatra, mert önmagunkat a környezetünk visszajelzései alapján értelmezzük, önértékelésünk tehát nagyban függ embertársaink ránk, tetteinkre, szavainkra adott reakcióitól. Ezt persze sokan tagadják; hirdetik, hogy őket nem érdekli a többi ember véleménye, de ez önámítás. Mivel a közösségi lét elképzelhetetlen bizonyos mértékű idomulás nélkül, ezért valójában mindannyian alkalmazkodunk, és ez nem baj. Mutatja, hogy számítunk egymásnak. Tovább…

Miért üdvözülünk, vagy kárhozunk el? 3.

Biztos, hogy Isten dönti el az utolsó napon, hogy ki hova kerül? Lehet, hogy az utolsó ítélet nem más, mint az ember Istennel kapcsolatos vágyainak beteljesülése?

A sorozat előző részében megállapítottuk, hogy az üdvösséggel kapcsolatos hit és/vagy cselekedetek vita egyik oka, hogy a vitázó felek sokszor nem veszik figyelembe, Isten nem azonos feltételek szerint ítéli meg az embereket. Az tehát, hogy valaki hitből és/vagy cselekedetekből üdvözül, bizonyos szempontból az ember körülményeinek, életállapotának függvénye. Ezek után elkerülhetetlenül felmerül a kérdés: beszélhetünk-e bármilyen, mindenki számára érvényes elvről, követelményről az üdvösséggel kapcsolatban? Tovább…

Miért üdvözülünk, vagy kárhozunk el? 2.

Hit vagy cselekedetek? Hit és cselekedetek? Ezek a kérdések rengeteg vitát robbantottak már ki az egyház története során. Több jó válasz is létezik ezekre a kérdésekre?

Amikor keresztény közösségekben üdvösségről vagy kárhozatról gondolkodunk, szinte minden alkalommal szembesülünk a hit és cselekedetek viszonyának kérdésével. Ez a téma pedig elkerülhetetlenül felszínre hozza a felekezeti vitákat, amelyekben igen sok a félreértés. Például a sokak által kifogásolt tanítás, miszerint a katolikus egyház állítja, hogy hit nélkül, csupán cselekedetekből bárki üdvözülhet, valójában nem is létezik. (A témával kapcsolatban gyakran emlegetett Trienti/Trentói Zsinat sem mondott ki ilyet.) Ugyanígy az sem igaz, hogy Luther tanítása olyannyira a hitet hangsúlyozta, hogy ezzel a jó cselekedeteket gyakorlatilag lényegtelennek nyilvánította. Nem akarok a dogmatikai részletekben elmélyedni, de ezeket mindenképpen fontosnak tartottam tisztázni. Most legyen elég annyi, hogy a továbbiakban leírtak egyik történelmi keresztény felekezet tanításaival sem ütköznek. Tovább…