TeológiaBlog

Jézus pere 13.

Mit jelentenek, milyen szakrális értelmet hordoznak a keresztre feszítés egyes elemei?

Jézus szenvedéstörténete olyan mély misztériumokat rejt, amelyeket teljesen talán soha senki nem fog tudni feltárni. Rengeteg részlete előtt állunk értetlenül, és legfeljebb érezzük, hogy itt sokkal több van, mint amit fel tudnunk fogni.

Jézus ítéletének végrehajtása gyakorlatilag akkor kezdődik, amikor Pilátus megostoroztatja Őt a város rendjének megbontásáért. Ettől a pillanattól kezdve addig, amíg meghal a kereszten, egy sor olyan bántalmazás éri, amelyek mindegyike szakrális tartalommal bír, és egyetlen olyan sem, amelynek ne lenne ilyen jelentése. Most ezeket az elemeket veszem sorra: Tovább…

Jézus pere 12.

Mi értelme a keresztre feszítésnek? Öncélú kegyetlenkedés? A szenvedés meghosszabbítása? Vagy van valamilyen mélyebb értelme?

Jézus keresztre feszítése olyan téma, amely minden korban foglalkoztatta a keresztényeket. Napjainkban is számtalan magyarázat, könyv, tanulmány tárgyalja, hová ütötték a szegeket, a test ilyen módon való kifeszítése hogyan nehezítette meg a légzést, és hogyan állt be végül a fulladásos halál. A magyarázatok nagy része abban egyezik, hogy a testi szenvedésre helyezik a hangsúlyt, vagyis arra, hogy Jézusnak milyen óriási fizikai fájdalmakat kellett kiállnia a kereszten. Tovább…

Jézus pere 11.

Pilátus továbbra is menteni próbálja Jézust, de elhangzik egy mondat, ami mindent megváltoztat. Kiderül, hogy nem csak Jézus életet a tét…

Érdemes figyelni Pilátust a per során. Közismert volt zsidóellenességéről, többször bizonyította már, hogy a rend fenntartása érdekében nem riad vissza az erőszak alkalmazásától sem. Köztudottan megvetette a zsidók szokásait, hagyományait, vallási gyakorlatát, hajlamos volt velük szemben a gyors és kemény ítélethozatalra. Éppen ezért a Jézussal szemben tanúsított viselkedése teljesen idegen a természetétől, pedig Jézus elítélésével csak nyerhetett volna. A Jézus ellen felhozott vádak – tiltja az adófizetést és királynak vallja magát – egyértelműen kimerítették az államrend elleni lázítás fogalmát, amelynek büntetése halál volt. Pilátus tehát nemcsak Rómához való hűségét, hanem a zsidó vezetők iránti jóindulatát is bizonyíthatta volna egy gyors ítélethozatallal. Ezzel szemben azt látjuk, hogy ezt nem tudja vagy nem akarja megtenni. Miért? A választ csak találgathatjuk. Tovább…

Jézus pere 10.

Jézus ártatlan, Pilátus nem akarja elítélni. A per egyre nyomasztóbbá válik, olyannyira, hogy még a közismerten kegyetlen helytartó is félni kezd.

A katonák visszakísérték Jézust Heródestől Pilátushoz, aki – mivel késő délután volt – aznap már nem foglalkozott az üggyel. Jézus az éjszakát a helytartóság börtönében töltötte várva a másnapi kihallgatást. Péntek reggel Pilátus ítélethirdetésre hívta Jézus vádlóit:

„Ekkor Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, és így szólt hozzájuk: Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek vallattam ki, és nem találtam ebben az emberben egyet sem azok közül a bűnök közül, amelyekkel vádoljátok. De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el: megfenyítem tehát és elbocsátom.” (Lk 23,13-15)

Pilátus meg volt győződve Jézus ártatlanságáról. A főtanács tagjai háborogtak a helytartó döntése miatt, erre ő előállt egy mentő ötlettel: Tovább…

Jézus pere 9.

Poncius Pilátusnak muszáj lefolytatnia Jézus tárgyalását, pedig mindent megtesz, hogy ezzel az üggyel ne kelljen foglalkoznia.

Poncius Pilátusnak nem volt választása, el kellett indítania a „felségsértő” elleni eljárást. A vád súlya miatt mindent szigorúan törvényesen kellett lefolytatnia. Afelől, hogy ténylegesen így járt el, egyrészt a vád kényes természete miatt, másrészt korai apologéták feljegyzései alapján sem lehet kétségünk:

„A Poncius Pilátus alatt készült aktákból magad is meggyőződhetsz róla, hogy ez mind így történt” (Jusztinosz: I. Apológia)

„Erről a világmindenséget érintő eseményről titkos levéltáratokban is van feljegyzés.” (Tertullianus: Apologeticum)

A Jusztinosz és Tertullianus által említett jegyzőkönyvek sajnos elvesztek, de János evangélista is szinte olyan pontosan írja le a római cognitio eljárás menetét, mintha jegyzőkönyvet vezetne. Tovább…