Jézus pere 8.
Bár Jézust halálra ítélte a zsidó törvényszék, végrehajtási jog híján többet nem tehetett. Kellett egy másik bíróság másik ítélete, ami ténylegesen végrehajtható volt.
Jézust bűnösnek találták istenkáromlás vétkében, ami a zsidó törvények szerint halállal büntetendő, ám a vádlók előtt volt még két akadály. Az egyik, hogy a római uralom alatt nem volt joguk halálos ítéletet végrehajtani, a másik, hogy a rómaiakat nem érdekelték a zsidók vallási ügyei, tehát a különböző vallási vétségeik sem. Római bíróság csak olyan bűnért ítélt halálra valakit, ami a római jog szerint számított halálos bűnnek. A zsidók Istenének káromlása nem volt ilyen. Jézus vádlóinak tehát egy olyan bűnnel kellett őt megvádolniuk a római hatóság előtt, amit a római törvények büntetnek halállal, különben eddigi igyekezetük semmivé lett volna. Éppen ezért Pilátus előtt már szó sem volt az eredeti vádról, a hamis prófétaságról, sem az istenkáromlásról, amiben végül Jézust bűnösnek találták:
„Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király.” (Lk 23,2)