TeológiaBlog

Egy értelmetlen háború

Küzdeni valamilyen célért érdemes. Miféle jelenség az, amikor az ember a saját java ellen harcol?

„Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgy, hogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2Kor 5,17-20)

Furcsa háborúnak vagyunk szemtanúi nap mint nap: egy egyoldalú harcnak. Az egyik oldal háborúzik, a másik csupán tűri az ellenségeskedést, elszenvedi a folyamatos támadásokat. Néha van tűzszünet is, általában akkor, amikor a támadó fél valamilyen bajba kerül vagy segítségre van szüksége. Ekkor hívja az „ellenségét”, a segítségéért könyörög, aztán – ha megkapta amit kért, ha nem – újult erővel folytatja ellene támadásait. Mindeközben a háborúságot elszenvedő fél nem viszonozza a támadásokat, mert békülni akar. Elég furcsa helyzet, ugye? Mi ez? Az őrült és a balek háborúja? Tovább…

Szentek legyetek!

Közeledik az újévi fogadalmak ideje. Nézzünk tehát egy igazán komoly célkitűzést a jövő évre, Péter apostol tollából.

„Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” (1Pét 1,14-16)

Rengeteg cél lebeg a szemünk előtt. Az év utolsó napjaiban ezeknek a céloknak az átgondolására a szokásosnál nagyobb hangsúlyt fektetünk. Az új év kezdete mindannyiunkat önkéntelenül is a múlt értékelésére és annak fényében a jövő átgondolására indít. Új terveket, új célokat tűzünk ki magunk elé, amelyeket a jövőben szeretnénk megvalósítani. Sajnos sokszor csalódás követi ezeket az elhatározásokat; mindannyiunkkal megtörtént már, hogy a lelkes fogadkozások csupán megvalósítatlan álmok maradtak. Néhány ilyen csalódás után az ember már óvatosan fogadkozik. Megpróbál a grandiózus tervek helyett kisebb, egyszerűbb célokat kitűzni – talán azokat sikerül megvalósítani. Tovább…

Az Ige testté lett.

Mi a megtestesülés jelentősége Isten és ember kapcsolatában?

Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. (Zsid 1,1-3)

Az emberiség története során a vallás mindig problémás. Ennek fő oka, hogy bár az ember eredendően vallásos lény, mégis nehezen találja a vallás helyes megélésének módjait. Lelke, szelleme nyitott a végtelenre, emiatt képtelen a világ eseményeit és bennük önmagát valamiféle túlvilághit nélkül értelmezni. Széles a skála az arctalan szerencsétől a személyes Istenig, ám az önmagán kívül lévő hatalomban való bizakodás minden ember életében jelen van. A vallás alapja ez a bizakodás. Hit egy tőlünk független hatalomban, amit vagy akit igyekszünk megismerni, segítségül hívni, befolyásolni. Tovább…

Képmutató őszinteség 2.

Nagy a keresztények felelőssége és szerepe abban, hogy mit gondol a „világ” Istenről vagy az egyházról. De hogyan ítéljük meg azt, amikor egyszerűen képmutatóknak tartanak minket? Legyünk tisztában vele, hogy mit (és mit nem) jelent a képmutatás!

Az előző részben megállapítottuk, hogy az őszinteség nem egyszerű kérdés. Ugyanis mindaddig, amíg valaki bármilyen külső befolyás hatására cselekszik, addig az a tett nem mondható őszintének, hiszen a rákényszerített vagy manipulált cselekedet valójában nem a sajátja. Isten ezt nagyon jól megkülönbözteti azzal, hogy gyűlöli a bűnt, de a bűn által befolyásolt, bűnt cselekvő embert mégis szereti. Tudja, hogy az a bűn, amit az ember tesz, alapból nem az ember őszinte cselekedete, hiszen a bűn kényszere alatt cselekszik. (Baj akkor van, amikor az ember már ténylegesen azonosul a bűnével, de ez egy másik téma.) Jézus ez alól a kényszer alól szabadítja fel az embert, így lehetővé teszi számára, hogy ellenálljon a bűnnek, és végre tudjon őszintén cselekedni. Ezért nevezem képmutató őszinteségnek azt, amikor valaki őszinteség címén nem tesz mást, mint szabad folyást enged bűnös indulatainak. Tovább…

Virtuális séta: Jeruzsálem-makett

Milyen lehetett Jeruzsálem Jézus idejében? Nézd meg!

Jeruzsálemben, az Izrael Múzeum területén tekinthető meg ez az 1:50 méretarányú makett, amely a Kr. u. 60 körüli Jeruzsálemet ábrázolja. A tervezés Michael Avi Yonah izraeli történész nevéhez fűződik, aki Josephus Flavius írásaira és egyéb korabeli történeti forrásokra támaszkodva készítette el azt. A munkát a „Holyland Hotel” tulajdonosa rendelte meg tőle 1966-ban, az izraeli függetlenségi háborúban elesett fia emlékére. A makettet a hotel udvaráról 2006-ban szállították át a múzeum területére, ahol a legújabb régészeti ismereteket felhasználva javították, aktualizálták. Érdemes még így virtuálisan is körbejárni a makettet, hiszen általa korhű képet kaphatunk a Jézus korabeli Jeruzsálemről. Tovább…