TeológiaBlog

Képmutató őszinteség 1.

Ami a szívemen, az a számon – mondja sok, önmagát őszintének tartó ember. Az őszinteség valóban csak ennyit jelent?

Az elmúlt időben nem egy olyan írásba botlottam az interneten, ami a keresztények, a kereszténység őszintétlenségéről, képmutatásáról szólt. Mi tagadás, ez létező probléma, és nem is új keletű; az Újszövetségben maga Jézus is elítéli a képmutatást:

„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.” (Mt 23,27-28)

A fent említett kritikák olvasása közben – amelyek nem egy esetben szintén keresztények tollából származtak – azonban néha úgy éreztem, hogy keverjük a szezont a fazonnal, mert ez a kérdés egy keresztény életében nem is annyira egyszerű. Tovább…

Ökumené?! 3.

A korábbiakban megvizsgáltuk, hogy mit jelent a mennyei egyház egysége. De mit gondoljunk a földi egyház egységéről?

Úgy gondolom, hogy mielőtt a földi egyház egységéről kezdünk el gondolkodni, mindenképpen meg kell vizsgálnunk, hogy mi a kapcsolat a mennyei és a földi egyház között. Enélkül nem érthetjük meg az egységi törekvések fontosságát és jelentőségét.

A teológia különbséget tesz jel és szimbólum között. Röviden fogalmazva a szimbólum egy olyan jelentéshordozó, ami valami rajta kívül lévőre mutat. A jel viszont nem csupán mutat valamire, hanem részesül is abból, tehát megjelenít valamit. Miért fontos ez? A földi egyház jel. Nem csak szimbolizálja az eljövendő Isten országát, hanem rajta keresztül jelen van a világban Isten országa. Ezért hatnak valóságosan a benne kiszolgáltatott szentségek, ezért képes életeket változtatni az ott elhangzó isteni ige. Ember erre képtelen lenne. Nem ember cselekszik ott, hanem Krisztus. A földi egyház célja tehát, hogy e világban jelenvalóvá tegye Isten országát és Krisztust. Az egyháznak ez a jel funkciója viszont sérül a szétszakítottsággal, mert Isten országa egységes. Tovább…

Ökumené?! 2.

Az Egyház egységének oka és mintája Jézus és az Atya egysége. Ez az egység ezért lelki értelemben mindig is fennáll, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem kell a konkrét, mindennapi megvalósulásáért küzdenünk.

„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.” (Jn 17,20-23)

A fenti igerészlet Jézus főpapi imájából való. Ez a szakasz azért is megdöbbentő számomra, mert itt Jézus gyakorlatilag értünk, mai keresztényekért imádkozik. Azt kéri, hogy legyünk egyek úgy, ahogyan Ő egy az Atyával, ami a tökéletes egység. Miért kéri ezt? Miért fontos neki, hogy ilyen teljes közösségben legyünk egymással? Tovább…

Ökumené?! 1.

Ez a sorozat az ökumené bibliai alapjairól, jelentőségéről fog szólni, nem megkerülve a legfőbb kérdést: kell ez nekünk egyáltalán?

„A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.” (Ef 5,31-32)

Mielőtt az ökumenével bármilyen szinten foglalkozni kezdenénk, tisztáznunk kell néhány alapvető kérdést az egyház mibenlétével kapcsolatban. Mi is az a nagy titok (misztérium), amit Jézus és az apostolok így neveznek: egyház? Tovább…

Érinthetetlen? 2.

Máriának el kell engednie Jézust? Csak ennyi? Van ennek az igének mélyebb teológiai jelentése?

„Jézus nevén szólította: Mária! Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester. Jézus ezt mondta neki: Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: Láttam az Urat!, és hogy ezeket mondta neki.” (Jn 20,16-18)

Az első részben tisztáztuk, hogy Jézus Máriához intézett felszólításának lényege nem a Feltámadott érintésének tilalma, hanem az, hogy Mária engedje el Jézus lábát, mivel épp fogja azt. Most ennek a jelenetnek a teológiai mondanivalóját fogjuk megvizsgálni. Tovább…