TeológiaBlog

Só és világosság 3.

A fény természetéhez tartozik, hogy ha táplálva van, akkor egyúttal látszódik is, ha látszódik, akkor tápláltatik. Létéhez szorosan hozzátartozik a célja betöltése.

„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,13-16)

A só és a lámpás törvényszerűsége hasonló. Közös bennük, hogy céljuk betöltéséhez önmagukból adnak. Mit jelent ez a kereszténységre nézve? Önmegtagadást. Nézzük, hogy konkretizálja ezt Jézus a lámpás esetében:

„Lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Tovább…

Só és világosság 2.

Hogyan ízesíthetik a keresztények a világot? És legfőképpen: mi a tragédiája annak, ha nem teszik?

„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,13-16)

A sorozat előző részében megnéztük, mit is jelent az, amikor a só ízét veszti. Ez egy nagyon gazdag kép, amivel jól lehet szemléltetni például az ember hitének természetét. Folyamatosan oldódik, fogy, és utánpótlás nélkül akár végleg ki is merülhet. Biztos vagyok benne, hogy minden keresztény embernek van tapasztalata ezen a téren. Talán éppen ezért megy ebbe az irányba ennek a példázatnak majdnem minden magyarázata, ám ha figyelmesen olvassuk, rá kell döbbennünk, hogy nem ez az elsődleges értelme Jézus szavainak. Bár a só és a lámpás hithez való hasonlítása nem helytelen, a példázat valójában nem az egyén hitéről, hanem a tanítványok sokaságának, a kereszténységnek a hitéről és Istenhez való hűségéről szól. Tovább…

Só és világosság 1.

Jézus szerint a keresztények a föld sója és a világ világossága. Nézzük meg, hogy mit is rejtenek ezek a gazdag hasonlatok.

„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,13-16)

A kereszténység története során állandó kérdés, hogy a hitnek mennyire, milyen mértékben kell meglátszódnia az ember életén. Rengeteg válasz létezett és létezik napjainkig erre a kérdésre. Az egyszerűség kedvéért nézzük most a két szélsőséget.

• Az egyik szélsőség szerint a hit magánügy. Ha valaki hisz és úgy gondolja, hogy erről nem akar beszélni, akkor titokban is tartható, hiszen csupán lelki dolog.
• A másik szélsőség szerint a hitnek meghatározott külső jelei vannak, és ha ezek nem mutatkoznak meg az ember életén, akkor nem hisz. A fő probléma, hogy a külső jeleket a közösségek vezetői vagy tekintélyesei határozzák meg, és ezzel könnyen törvénykezővé válnak.

Tovább…

Emberi célokat!

Mindenkinek vannak céljai az életben. Viszont azon csak kevesen gondolkodnak el, hogy ezek valóban emberi célok-e.

„Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?” (Lk 9,23-25)

A hittel, kereszténységgel szembeni egyik leggyakoribb kifogás, hogy Jézus követése nem hagy elég teret az emberi akarat megvalósulásának. Vagyis aki kereszténnyé lesz, annak szembesülnie kell azzal, hogy onnantól kezdve nem tehet és valósíthat meg bármit, amit addig akart. Le kell mondania olyan célokról, amelyek addig fontosak voltak számára, és olyanokra kell cserélnie azokat, amelyek Isten akaratával megegyeznek.

Mindez csak részben igaz. Arról van szó ugyanis, hogy az Istennel való kapcsolat az ember addigi célkitűzéseit teljesen más megvilágításba helyezi. Sokan vannak, akik világi értékrend szerint rengeteget elértek, de mégsem elégedettek. Isten ennek az elégedetlenségnek az okára nyitja fel a hívő ember szemét. Tovább…

Ki viseli a gondot?

Az egész gondolkodásunk alapstruktúráját megváltoztatni nagyon nehéz. Miért teszi ezt mégis Jézus? (A „Miért értjük félre Jézust?” című bejegyzés továbbgondolása.)

Jézus azzal, hogy az elvont és konkrét fogalmak átértelmezésére kényszeríti hallgatóságát, nemcsak gondolkodásukat, hanem annak nyomán egész életvitelüket is meg akarja változtatni. Ennek a folyamatnak talán a legnagyobb és legnehezebb része a világról alkotott fogalmaink újraértelmezése. Az, hogy ebben a világban a szemünkkel nem látható Isten jelenlétét és cselekvését ugyanolyan realitásként kezeljük, mint bármi mást. Mondhatjuk, hogy a hívő embernek ez alap, de Jézus sokkal mélyebben akarja ezt megtapasztaltatni. Irreális és érthetetlen dolgokat kér, hogy ezáltal naponta tapasztaljuk meg Isten jelenvalóságát és munkálkodását. Erre talán a legjobb példát Jézusnak az anyagiakról szóló tanításai adják.

Amikor Jézus végletekig tisztességes és semmilyen bűnös kompromisszumot nem tűrő életvitelre szólítja fel követőt, azzal gyakorlatilag a legtöbbjüket anyagilag szegényebbé teszi. Tovább…