TeológiaBlog

A samáriai asszony 1.

A samáriai asszony története tipikusan olyan igeszakasz, amelynek értelmezéséhez fontos ismernünk a leírás körülményeit.

„Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai –, elhagyta Júdeát és elment ismét Galileába. Samárián kellett pedig átmennie, és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek.” (Jn 4,1-5)

A Jézus korabeli zsidóság a samáriaiakat rosszabbnak tartotta még a pogányoknál is. Ekkor már több évszázados gyűlölködés állt a zsidók és a samáriaiaknak nevezett szintén zsidó gyökerű népcsoport között. Az ellenszenv annyira erős volt, hogy Samária területére zsidó ember nem tette be a lábát, még akkor sem, ha ez nagyban megnehezítette a közlekedést. Az ország nagyrészt észak-déli kiterjedésű, és Samária középen helyezkedik el, majdnem teljes szélességében elfoglalva az ország területét. Tehát, ha valaki a délen fekvő Jeruzsálemből az északi Galileába indult, nem egyenesen Samárián keresztül ment, hanem keleti vagy nyugati irányban egy hatalmas kerülővel mellette elhaladva jutott csak célba. Tovább…

A dicsőítés iskolája 2.

Mire tanítanak a zsoltárok a dicsőítés tartalmát illetően?

„Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél. Hiszen a népek istenei csak bálványok, az Úr pedig az ég alkotója. Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében. Népek törzsei! Magasztaljátok az Urat! Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát! Magasztaljátok az Úr dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba! Boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld! Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az Úr! Bizony, szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket. Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel! Ujjongjon a mező, és minden, ami rajta van! Ujjongnak majd az erdő fái mind az Úr előtt, amikor eljön, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.” (Zsolt 96, 4-13)

Az Istennek tetsző dicsőítés mindig kétirányú és komoly tartalmú. Isten megtapasztalt kegyelméről, szabadításáról szól, Isten felé hálaadásként, az emberek felé bizonyságtételként. Minden dicsőítő zsoltár közös jellemzője ez, és ma is ez különbözteti meg a dicsőítést a vallásos tartalmú szórakoztatástól. Tovább…

A dicsőítés iskolája 1.

Isten dicsőségét nem növeli a mi dicséretünk. Akkor mire jó, miért szükséges, miért nem haszontalan vagy öncélú a dicsőítés?

„Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!” (Zsolt 96,1-3)

A 96. zsoltár nem az általunk megszokott módon dicsőíti Istent. Szavai nem csak Istennek, hanem az Istent dicsőítő embernek is szólnak. Olyan ez, mintha a zsoltáros ott állna Isten és az ember között, és néha ide, néha oda címezné szavait. Éppen ezért nem csupán Istent dicsőíti, hanem egyben magyarázza is az embernek, hogy milyen az igazi dicsőítés. Nem csak dicsőít, de azt is elmondja, hogy miért és hogyan teszi ezt. Ez egy nagyon fontos motívum. Nem csak dicsőít, tanít is dicsőíteni. Hogyan teszi ezt? Tovább…

Ne oszd meg magad!

A Biblia szerint egy, egységes az az ember, aki azonosulni tud végső céljával, aki megfelel a róla és neki szóló isteni tervnek.

„Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Lk 16,13)

A kettősség a Bibliában olyan jelenség, amely mindegy, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben jelenik meg, mindig problémát okoz. A fenti igét leginkább Isten és a pénz szeretetének ellentéteként szoktuk értelmezni, ami helytálló, bár a mammon nem csak pénzt, hanem tágabb értelemben vett vagyont is jelent. Az igazi probléma itt is a kettősség. Nem az a gond, amikor egy hívőnek vagyona van, hanem az, amikor valaki Istent és a mammont egyaránt szolgálni akarja, egyformán fontosnak tartja. Ezt Jézus nem pusztán két különböző, hanem két tökéletesen ellentétes (anyagi és szellemi) célként írja le. Ez és az ehhez hasonló kettősségek tehát ellentétek, amelyek Istennél nem férnek össze egymással. Tovább…

Miért félünk?

Az emberek nagy részének a félelem uralja az életét. Ez a leggyakoribb érzés, amivel a hétköznapok során találkozunk, és nagyon változatos formákban tapasztaljuk meg.

A félelmet külső vagy belső fenyegetés, fenyegetettség érzése váltja ki, ami megnyilvánulhat enyhe aggódásként vagy akár mindent elsöprő pánikként is. A félelemnek nem csak negatív oldala van, segít megóvni minket a veszélyes döntésektől és helyzetektől. Mindennek ellenére a félelem nincs kezdettől jelen az ember életében. A Bibliában a bűneset után jelenik meg:

„De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.” (1Móz 3,9-10)

A héber szövegben szereplő szó (jr’) egyaránt jelent ijedtséget és félelmet, a lényeg, hogy az ember a bűnesetet követően Istentől is fél. Azóta is három területen tapasztaljuk meg a félelmet. Tovább…