TeológiaBlog

Királyok királya 3.

Mit jelentenek és mi az eredetük a karácsonyi történetből jól ismert motívumoknak? Harmadik rész.

„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt. Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!” (Mt 2,1-8)

Amikor a napkeleti mágusok látták az égi üzenetet, azonnal útnak indultak. Első útjuk Jeruzsálembe, a zsidók országának fővárosába vezetett, de az új, igazságos király helyett csak egy öreg, tébolyodott uralkodót találtak. Ám Heródes nem volt mindig az a kegyetlen zsarnok, akinek mi ismerjük.

Heródes már Kr. e. 49-től uralkodott Palesztina egy része felett. Antoniusnak (a második triumvirátus egyik tagjának) barátja és szövetségestársa volt. Amikor Kr. e. 31-ben az actiumi csatában Octavianus (a későbbi Augustus császár) legyőzte Antoniust, Heródes félve a megtorlástól a győztes elé sietett. Nem tagadta, hanem bátran vállalta Antoniusszal való barátságát, ugyanakkor biztosította is Octavianust, hogy ha megkegyelmez neki, akkor legalább olyan nagy hűséggel fogja őt szolgálni, mint korábban Antoniust. Octavianus megkegyelmezett a megalázkodó uralkodónak, és egész Palesztina urává tette őt. Tovább…

Királyok királya 2.

Mit jelentenek és mi az eredetük a karácsonyi történetből jól ismert motívumoknak? Második rész.

„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Mt 2,1-2)

Jézus születéstörténetének legismertebb szereplői a napkeleti bölcseknek nevezett rejtélyes emberek. Talán titokzatosságuk miatt, a történelem során sok feltételezés és legenda kapcsolódott ezekhez az alakokhoz; itt gondolhatunk mindjárt a népszerű három királyok elnevezésre, amit a Biblia szövege azonban nem támaszt alá. A Szentírás nem királyokként említi őket, és nem helytálló a bölcsek kifejezés sem. Az eredeti görög szöveg magoi-nak, azaz mágusoknak nevezi őket, ami első hallásra furcsa lehet, de a történetet valójában sokkal érthetőbbé teszi. Az evangélium nem erősíti meg azt sem, hogy hárman lettek volna, ezt a következtetést a hagyomány az általuk hozott ajándékok számából – arany, tömjén, mirha – vonta le. A szöveg egyszerűen csak többesszámban beszél róluk, ami annyit jelent, hogy minimum ketten voltak. Tovább…

Királyok királya 1.

Mit jelentenek és mi az eredetük a karácsonyi történetből jól ismert motívumoknak? Első rész.

Máté evangéliumának első fejezete Jézus családfájával kezdődik. Máté a felsorolásában különösen is ismert személyeket szerepeltet:

„Isai fia volt Dávid, a király. Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől.” (Mt 1,6)

Eszerint a jézusi családfa nem egy hétköznapi család felmenőinek a jegyzéke, hanem királyi családfa. Isten akarata szerint a trón Dávid utódait illette volna meg, azonban Jézus születésének idején már rég nem ők uralkodtak.

Jósiás király halála után (Kr. e. 609) egyik fia, Jóakház örökölte a trónt, akit rövid uralkodás után II. Nékó fáraó Egyiptomba deportált, és helyét testvére, Jójákim foglalta el. Jójákim néhány évvel később elesett az Új-Babiloni Birodalom elleni csatában, és fia, Jójákin vette át az uralkodást, akit három hónap múlva Bablionba hurcoltak. Ekkor Jósiás király harmadik fia, Cidkija került a trónra, ám rövidesen szintén a Babilon elleni háborúság áldozata lett. Ezzel az eseménnyel Kr. e. 586-ban az Új-Babiloni Birodalom megszüntette a júdeai királyság intézményét, de az örökösök sorát nem sikerült végleg megszakítani. Tovább…

Szemétre dobott élet

Egy ember egészen Krisztusra tette fel az életét. Pálnak volt vesztenivalója…

„Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” (Fil 3,7-8)

A tarzuszi Pál jó családba született. Apja római állampolgárságú volt, amit fia automatikusan örökölt. Több kiváltságot is élveztek a római polgárok; szavazati joguk volt, adókedvezményt kaptak, és a bíróságok is jobb elbánásban részesítették őket. Ezt a polgárjogot lehetett adni és venni, ezért az eladósodott, földjeiket elvesztett rómaiak komoly összegekért bocsátották áruba. Sokan éveken, évtizedeken át dolgoztak, gyűjtöttek, hogy megvásárolják maguknak ezt a jogot.

Pál anyja zsidó származású volt, tehát a fiú a római állampolgárság mellett a zsidó néphez való tartozást is örökölte. Pál így két különleges közösségbe született bele, ez alapjaiban véve okot adhatott volna neki a büszkeségre. Fiatalemberként Gamálielnél tanult, aki akkoriban a zsidók egyik legszínvonalasabb iskoláját vezette. Felnőtt korában beállt a farizeusok közé, akik az akkori zsidóság politikailag, társadalmilag és vallásilag legbefolyásosabb csoportját jelentették.

Erre az életútra mondja, hogy kár és szemét? Sőt, a magyar fordítók itt finomítottak is a szövegen, mert a szemét helyett a görögben az ürülék szó egy vulgáris formája szerepel. Miért fogalmaz ilyen durván az apostol? Tovább…

Szavaink teremtő ereje

Az emberi beszéd lehetőség és felelősség, mert a szó cselekszik.

„Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos akarja. Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie.” (Jak 3,4-10)

Mi a beszéd? Az ember kifinomult kommunikációs eszköze. Ha csak így gondolunk rá, akkor azt, hogy az állatvilág bármely tagjának a kommunikációjától az emberi beszéd csak formájában (nyelvében) és gazdagságában különbözik. A lényege ugyanaz: információközlés.

A Biblia azonban ennél többet mond a beszéd természetéről. Az első beszélő a Bibliában Isten:

„Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.” (1Móz 1,3)

Szava nemcsak elhangzik, hanem létre is hozza az elhangzottakat, tehát a szó a teremtés eszköze: Tovább…