TeológiaBlog

A nagy fogás

Ha Jézussal egy csónakban evezel, az a legkevesebb, hogy életed legnagyobb fogására számíthatsz…

A bibliai történetek tele vannak szimbólumokkal. Gyakran egy-egy elbeszélésben Jézus minden tettének, mozdulatának üzenete van. Ma Péter és Jézus találkozásáról írok. Ez az elbeszélés szimbolizálja az emberek Jézushoz való viszonyulásának lépcsőfokait. Lássuk az elsőt:

„Amikor egyszer a sokaság hozzá tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állt.” (Lk 5,1)

Az első lépcsőfok a sokaságban lenni. Ez egy általános, kollektív kapcsolat, nem egyenként vagyunk kapcsolatban Jézussal, hanem sokan. Ezt lehet egyfajta érdeklődői vagy rajongói körnek tekinteni. Nem szabad lenézni ezt a fokozatot! Azért nem, mert mindannyian így kezdjük. Nincsen olyan lángoló lelkű hívő, aki ne a sokaságban kezdte volna. A sokaságban való elvegyülés, Jézus vizsgálgatása, méregetése a tömeg-nyújtotta inkognitóból nem szégyen. Nem az a baj, ha ott vagy, hanem az, ha ott ragadsz. A sokaság ugyanis nem ragaszkodik igazán Jézushoz. Gondolj bele, a keresztnél már nem volt ott a sokaság… Tovább…

Ember, ki vagy? 4.

Hogyan segít a Biblia megismerni és megérteni önmagunkat és kapcsolatainkat? Negyedik rész.

„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté. Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.” (1Móz 2,24-25)

Az ember viszonylény mivoltát három területen éli meg:

• Szakrális terület: Istennel való kapcsolatában
• Társadalmi terület: Embertársaival, akik hozzá hasonlók, de mégis mások
• Személyes (intim) terület: A házastársával, akivel titokzatos módon egy testté válik.

Ezek azok a kapcsolatok, amelyekre az ember teremtetett. Mindezek közül a házasság talán a legnagyobb misztérium. Az ember vágyik valakire, akivel (ismét) egy testté lehet. A házasságkötés három területen történik meg, amelyek nem mások, mint a már felsorolt társadalmi, személyes és szakrális területek. Fontos, hogy mindegyik területen visszavonhatatlan változás következik be: Tovább…

Ember, ki vagy? 3.

Hogyan segít a Biblia megismerni és megérteni önmagunkat és kapcsolatainkat? Harmadik rész.

„Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az ÚRisten, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett.” (1Móz 2,21-23)

A hatnapos teremtéstörténet leírásában többször megjelenik a szétválasztás motívuma. Ennek lényege, hogy Isten a világ alapjait, mondjuk úgy, keretét alkotó létezőket mintegy egymásból választja külön, ezáltal azok mindennél szorosabb viszonyban állnak egymással. Lényegükhöz tartozik, hogy egymáshoz képest léteznek. Például az első napon:

„Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől.” (1Móz 1,4)

Így választja szét aztán az eget a földtől (1Móz 1,7), a szárazföldet a tengertől (1Móz 1,10), a nappalt az éjszakától (1Móz 1,14). Ez egy misztérium, amit nem tudunk teljesen felfogni, de a lényege, hogy a szétválasztással teremtett létezők eredete ugyanaz. Miért fontos ez? Azért, mert ez a szétválasztás-motívum a férfi és a nő teremtésénél (1Móz 2,21-23) is megjelenik, ami nem azonos az ember (1Móz 2,6-7) teremtésének történetével. Tovább…

Ember, ki vagy? 2.

Hogyan segít a Biblia megismerni és megérteni önmagunkat és kapcsolatainkat? Második rész.

„Azután ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzá illő segítőtársat. Formált tehát az ÚRisten a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi. Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált.” (1Móz 2,18-20)

Az embert leginkább az különbözteti meg a többi teremtménytől, hogy ő személy és viszonylény. Ezek a tulajdonságai a háromszemélyű Istenből származnak, aki saját képére és hasonlatosságára (1Móz 1,6) teremtette ilyenné azáltal, hogy a lelkéből (1Móz 2,7) adott neki. Ezzel hozzá hasonlóan (Atya-Fiú-Szentlélek) személlyé és viszonylénnyé tette, ami többek között azt jelenti, hogy önmagát és környezetét a más személyekkel való kapcsolatán keresztül tudja értelmezni.

Ez a bibliai részlet az ember-ember közötti kapcsolat szükségességére koncentrál. A hatnapos teremtéstörténet minden napjának végén olvasható egy refrénszerű mondat:

„És látta Isten, hogy ez jó.” (1Móz 1,10.12.18.21.25.31)

Az egész történet során csak a fenti részletben hangzik el, hogy valamire Isten azt mondja, hogy nem jó: Tovább…

Ember, ki vagy? 1.

Hogyan segít a Biblia megismerni és megérteni önmagunkat és kapcsolatainkat? Első rész.

„Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé. Ültetett az ÚRisten egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált.” (1Móz 2,7-8)

A Biblia nem bizonygatja Isten létezését. Nem sorol fel érveket, magyarázatokat, egyszerűen tényként kezeli Isten valóságát. A Teremtés könyvének első mondata erre is utal:

„Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.” (1Móz 1,1)

Isten van, Ő teremtette a világot. A Biblia ennyivel elintézettnek tekinti az Isten létezésével kapcsolatos összes kérdést, és nem véletlenül. Azért tehet így ilyen egyszerűen, mert Isten teremtői mivoltában kitörölhetetlen nyomot hagy teremtményeiben. Úgy kell ezt elképzelnünk, mint amikor egy műalkotás a szakértő szem számára egyértelmű, az alkotóra utaló jeleket hordoz. Az emberben az egyik ilyen alkotóra utaló jel a vallásosság. Az ember kultúrától, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül vallásos. Nem kell bizonygatni számára Isten létezését, tudja, hogy létezik. Nem biztos, hogy megtalálja a helyes módját hite megélésének, de tudja, hogy van valami vagy valaki, aki nála sokkal nagyobb, és ezt nem hagyhatja figyelmen kívül. A vallás lényege, hogy kapcsolatot akarunk teremteni Istennel, mert nélküle nem teljes az életünk. Az ember eredendően tehát vallásos. Tovább…