TeológiaBlog

A megváltott Megváltó

Mária és József a jeruzsálemi templomba indulnak, hogy a törvény előírása szerint bemutassák és megváltsák elsőszülött fiukat.

„Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint meg van írva az Úr törvényében, hogy minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék; és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.” (Lk 2,22-24)

Máriát és Józsefet Jézus születése után a törvény két feladatra kötelezte:

• Az egyik a tisztulási áldozat, amit a szülő nőknek kellett bemutatniuk, mivel a szülés Mózes törvénye szerint tisztátalanná tette őket. (3Móz 12. fej.)
• A másik a gyermek megváltása. Lukács idézi a törvényt, miszerint minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék. Ennek a parancsnak a mózesi folytatásában olvassuk, hogy minden elsőszülött fiút meg kell váltani. (4Móz 18. fej.)

Mit jelent itt a megváltás? Lévi leszármazottai a templomi szolgálatra elkülönített törzs tagjai voltak. Nem volt földjük, ők Isten szolgálatára voltak rendelve. Ezért a törvényben egy sor olyan rendelkezést olvasunk, amelyek a leviták megélhetését szolgálták. A megváltás is egy ilyen rendelkezés. Ha valakinek megszületett az első fiúgyermeke, akkor meg kellett őt váltani öt ezüst sékellel, amit a templom pénztárába, a levitáknak fizettek be. Ez egy helyettesítési aktus. A lényege, hogy a fizetség fejében így az elsőszülöttet nem kellett valós isteni szolgálatra adni, mert a leviták ezt átvállalták helyette. Tovább…

Tíz leprás 3.

Gyógyítás és törvényes út. A tíz leprás meggyógyítása történeti megközelítésben. Harmadik rész.

„Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. Jézus ekkor így szólt: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” És ezt mondta az Úr: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.” (Lk 17,11-19)

A samáriaiak a Bibliában megvetett, lenézett embercsoportként jelennek meg. Ennek messzire nyúló történelmi okai vannak. Jézus születése előtt majdnem nyolcszáz évvel az asszírok elfoglalták Izrael északi részét, többek közt a Samáriának nevezett területet is. A lakosok nagy részét elhurcolták és helyükre idegen népet telepítettek. Egy idő után a betelepítettek és az ottmaradottak keveredtek egymással és a később visszatért zsidósággal állandó konfliktusban álltak. A Samáriában maradtakkal ellentétben a visszatért zsidóság megőrizte magát a keveredéstől a fogság ideje alatt, ahogyan azt a Törvény parancsolta. Ezért a samáriaiakat a zsidók tisztátalannak tekintették, nem érintkeztek velük, és nem is tették be a lábukat Samáriába. Tovább…

Tíz leprás 2.

Gyógyítás és törvényes út. A tíz leprás meggyógyítása történeti megközelítésben. Második rész.

„Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.” És amíg odaértek, megtisztultak.” (Lk 17,12-14)

Ebben a történetben a felek közötti kommunikáció nagy része nem szavakkal történik. Attól kezdve, hogy a leprások meglátták Jézust, addig, amíg meggyógyultak, csupán két rövid mondat hangzik el. Ráadásul olyan mondatok, amelyek első hallásra nem is kapcsolódnak szorosan a gyógyuláshoz, mégis mindenki tökéletesen ért mindent. Jézus érti, hogy mit akarnak a leprások, és a leprások is értik Jézus küldését:

„Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.”

Nem kérdezősködnek, nem várják, hogy Jézus kimondja: gyógyuljatok meg, hanem egy szó nélkül elindulnak. Tudják, hogy meg fognak gyógyulni, bár az induláskor még betegek. Az evangélista is kihangsúlyozza, hogy a gyógyulás út közben történt:

„És amíg odaértek, megtisztultak.”

Nem hálálkodnak Jézusnak. Az induláskor nincs is miért, még betegek, de ennek is megvan az oka. Tovább…

Tíz leprás 1.

Gyógyítás és törvényes út. A tíz leprás meggyógyítása történeti megközelítésben. Első rész.

„Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.” És amíg odaértek, megtisztultak.” (Lk 17,12-14)

A lepra az ókor talán legszörnyűbb betegsége volt. Lassú lefolyású, fertőző, halálos kór, amire akkoriban nem létezett gyógymód. Aki megfertőződött, azt a lehető leghamarabb elkülönítették egy lakott területen kívüli táborba, ahol a többi beteggel élt együtt, amíg a betegség fel nem emésztette. A fertőzötteknek nem csak testi szenvedést kellett elviselniük, hanem azt is, hogy a betegség kiszakította őket a társadalomból és szeretteik köréből. A lepra mindent megsemmisített: testet, emberi kapcsolatokat, gazdagságot, társadalmi megbecsülést.

A leprások a közösség gondoskodására voltak bízva. Élelmet, ruhát hagytak nekik a pusztában, amit azok utána a táborukba vihettek. Azonban Jézus korára sokan úgy gondolkodtak, hogy a betegségeket – a leprát is – Isten méri büntetésként az emberre valamilyen elkövetett bűne miatt, tehát a beteg megérdemelten szenved. Nem gondoskodtak többé a leprásokról, ezért nekik maguknak kellett kiharcolni a gondoskodást. Tovább…

A bölcsek köve

Mi a bölcsesség? Tapasztalat, okosság, tájékozottság, talpraesettség? Nem, ezeknél jóval több. Valami isteni…

„Isten adott Salamonnak igen nagy bölcsességet és értelmet. Olyan sok bölcs gondolata volt, mint a tenger partján a homok. Nagyobb volt Salamon bölcsessége a keleten lakó emberek bölcsességénél és az egyiptomiak minden bölcsességénél.” (1Kir 4,29-30)

Ha arról gondolkodunk, hogy mit is jelent a Biblia szerint a bölcsesség, akkor egy idő után rájövünk, hogy valami baj van a bölcsességfogalmunkkal. A Biblia másképp határozza meg, mint ahogyan mi gondolkodunk róla. Talán az első, ami a bölcsességgel kapcsolatban eszünkbe jut, a korral való összefüggése. A „bölcs öreg” toposza ott él mindannyiunk fejében, de a Biblia nem beszél arról, hogy a bölcsesség a korral mindenkinek megadatna. Az évek hoznak magukkal tapasztalatot, de bölcsességet nem. Nem automatikusan leszünk bölcsek, bárhogy is szeretnénk. Salamon már uralkodása elején megkapta Istentől ezt az adományt, és akkor még egyáltalán nem volt öreg. Tovább…