TeológiaBlog

Az élet világossága

Világosság a Bibliában és a lélek fotoszintézise.

„Jézus mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12)

A világosságot a bibliai kor embere nem kötötte a Naphoz, különálló létezőnek tekintette. A világ teremtésének leírásában is láthatjuk ezt, miszerint a világosságot Isten az első, a Napot viszont csak a negyedik napon teremtette. A világosság is Isten teremtménye, amelynek ezért nem csak fizikai, hanem lelki dimenziója is van. Ezt a dimenziót a Bibliában legtöbbször az élettel való azonosításban találjuk, pl.:

„Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.” (Zsolt 36,9)

Jézus azt mondja, hogy aki Őt követi, az nem jár a sötétségben, hanem a világosságban. Ez egy szép kép, de mi a különbség – mármint lelkileg – a kettő között? Ugyanaz, ami fizikailag: a látás. Tovább…

Lehetetlen hinni?

Isten azt kéri, hogy higgyünk benne. És ezzel lehetetlent kér.

A keresztény egyházak alapvető tanítása szerint a hit elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy Isten igaznak fogadjon el minket. Ez az örök élet feltétele, ahogyan azt a Bibliában több helyen olvassuk, pl.:

„Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” Ők pedig így válaszoltak: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16,30-31)

Ez a hit ráadásul egy személyben, Jézus Krisztusban való hit. Nos, itt kezdődik a nehézség, mert az ember könnyebben hisz valami személytelen felső hatalomban, erőben, rendező elvben, mint egy meghatározott személyben. Jézus történelmi létezése nem kétséges, az viszont, hogy keresztre feszítése után továbbra is Istenként uralkodik a világmindenség felett, emberi eszközökkel nem bizonyítható. A hívő megtapasztalja a mindennapi életében, de ennek megvallása még mindig nem oszlatja el az emberek kétségeit. Tovább…

Az alázat titka

Bajban vagyunk az erényekkel. Nehezen tudjuk megfogalmazni, hogy miért kell erényesnek lenni, és hogy mi az erények lényege és célja. Péter apostol arra kér, legyünk alázatosak. Rendben, de hogyan és miért?

„Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. (1Pét 5,5b)”

Ezt az igerészletet olvastam az evangélikus útmutatóban „heti igeként”, és igencsak elgondolkodtatott. Péter apostol presbitereknek ír különféle intelmeket a levele végén. Az egész gondolatmenet lényege, hogy a címzettek viseljenek gondot a rájuk bízott emberekre, és legyenek példaképei a „nyájnak” mindenben, alázatban is. Kérdezheted, hogy mit kell ezen gondolkodni? A gyülekezeti elöljárók – és általában a keresztények – legyenek alázatosak, pont. Na jó, ez eddig rendben is van, de mi az alázat? Mert ez a szöveg és a Biblia egyéb részei szerint az alázat nem pontosan azonos azzal a viselkedéssel, amire mi gondolni szoktunk. Milyennek képzeljük el az alázatos embert?

Magát nem tartja sokra, csendesen, szinte láthatatlanul él. Ha csak ennyi lenne, akkor egy önértékelési zavarral küzdő embert is lehetne alázatosnak mondani, ugyanígy egy szerényt vagy egy csendes természetűt, de mégsem erről van szó. A folytatás szerint ugyanis Isten az alázatosaknak kegyelmet ad az örök életre – ez pedig, tudjuk, nem egyszerűen a jó magaviselet jutalma: Tovább…

Ki kinek tartozik?

Az adópénzről szóló tanításában Jézus különleges jelentőséget tulajdonít a képmásoknak.

„Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: „Mit kísértetek engem, képmutatók? Mutassatok nekem egy adópénzt!” Azok odavittek neki egy dénárt. Jézus megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felirat?” „A császáré” – felelték. Jézus erre kijelentette: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” (Mt 22,17-21)

Jézus gyakran használ gondolati párhuzamot tanításában, hogy mondandóját jobban megértesse hallgatóságával. Az adópénzről szóló részben is egy ilyen párhuzamot von az adózás és az Istennel való kapcsolat között. Az ilyen gondolatvezetés azért lehetséges, mert életünk alapvetően két világhoz kötődik, egy látható és egy láthatatlan világhoz. Mindaddig, amíg ezen a földön élünk, ebben a kettős vonzásban élünk, még akkor is, ha az egyiket vagy másikat nem akarjuk elfogadni. Hiába tagadjuk meg a világot és az e világi dolgokat – ahogy sokan tették már a történelem során –, attól még a világ tovább létezik és hatást gyakorol a benne élőre. Ugyanígy hiába tagadjuk meg Istent és a szellemi valóságokat, attól még azok léteznek, és ezt az ember legbelül mindig érezni fogja. Jézus tökéletesen tisztában van ennek a kettős köteléknek a jelentőségével, ezért láttat párhuzamokban. Tudja, hogy mindkét világ egyformán fontos, mert együtt alkotják az ember életterét. Az adópénzről szóló történetnek is megvan ez a kettős vetülete, amiből most Jézusnak a képmásról szóló tanítását ismerhetjük meg. Tovább…

Isten egyszerű megismerése

Isten megismerését sokszor túlbonyolítjuk. Hallottam már módszereket, ködös magyarázatokat, pedig Istennel megismerkedni valójában nagyon egyszerű.

„Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn 17,3)

Ezek a szavak Jézus leghosszabb fennmaradt imájából valók. Abból az imából, amit elfogatása és keresztre feszítése előtt mondott el a későbbi emberiségért, tehát Érted is. Az idézett szakasz az ima elején hangzik el, és nagyon fontos mondanivalója van. Jézus azt akarja, hogy ismerd meg őt és az Atyát. Ennek a megismerésnek a fontosságát nem rejti véka alá, azt mondja, ez az „örök élet”. Na, ez az a pont, amikor az írásmagyarázók hajlamosak átláthatatlan magyarázatokba fogni, pedig ez az egész nem is olyan bonyolult. Tovább…