TeológiaBlog

A jó és rossz tudásának fája 3.

Ismerte vagy nem ismerte az ember a rosszat a bűneset előtt? Miként adott engedetlenségével teret a rossznak az életében?

„Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.” (1Móz 3,4-5)

Elérkeztünk Éva és a Kísértő párbeszédének utolsó részéhez, melyben a Sátán a jó és rossz tudását kínálja az embernek. Ezt a kijelentést most műfaji és nyelvi szempontok szerint fogjuk vizsgálni. Először tegyük fel a kérdést, hogy az ember a bűneset előtt tudatában lehetett-e a jónak és a rossznak? Tovább…

A jó és rossz tudásának fája 2.

Éva és a kígyó párbeszéde, avagy milyen apró csúsztatásokkal történt meg a történelem legnagyobb átverése? Bűn és halál drámája öt mondatban.

Az előző részben megállapítottuk, hogy a teremtéstörténetben a jó és rossz tudásának fájával kapcsolatos információink többsége a hazugság atyjának nevezett Kísértő szájából származnak. Isten ugyanis a fa nevén és a vele kapcsolatos tiltáson kívül egyebet nem mond el róla. Ez azért is érdekes, mert a jó és rossz tudásának fájához a mai ember sok esetben az emberi szabadság kivívását, a korlátok és bilincsek lerázását társítja. Az ilyen értelmezések szerint az ember a bűneset előtt egyrészt semmilyen szempontból nem volt szabad, másrészt vak és tudatlan – vagy legalábbis szellemileg erősen korlátozott – volt. Erről az oldalról nézve a jó és rossz tudásának fája felszabadította az embert. Igen, pontosan ezt állította a Kísértő is. Tovább…

A jó és rossz tudásának fája 1.

Mi mindent tudunk a jó és rossz tudásának fájáról? Fontos-e mindez a mai ember számára?

„A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.” (1Móz 3,1-5)

A teremtéstörténet a Biblia sokat vitatott és sokféleképpen értelmezett része. Könnyen félre is érthetjük, ha bizonyos szempontokat figyelmen kívül hagyunk. Ebben a sorozatban néhány ilyen szempontra szeretném felhívni a figyelmet; ezek közelebb visznek a szöveg valódi jelentéséhez, most konkrétan annak megértéséhez, mit is képvisel a „jó és rossz tudásának” fája. Tovább…

Az ember első bűne: a kétely

Hogyan döntötte romlásba a Kísértő az embert egy egyszerű kétely segítségével? Milyen csapdát rejt a kételkedés mechanizmusa?

„A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.” (1Móz 3,1-5)

A bűnbeesés az egyik legismertebb bibliai történet, rengeteg magyarázat fűződik hozzá, számtalan alkalommal értelmezték a különböző tudományok és művészetek képviselői. Éppen emiatt egyúttal az egyik legterheltebb rész is. Bár a Kísértő és Éva párbeszéde kétségtelenül a történet középpontja, mégis épp ennek a vizsgálata sikkad el sokszor a történet erőteljes szimbólumainak elemzése közben, pedig napjaink embere számára is igencsak megfontolandó tanulságokat rejt. Tovább…

A bűn evolúciója

Hogyan fejlődik, hogyan válik folyamattá a bűn? Mi indítja el a folyamatot, és hová vezet végső soron?

Pál apostol levelei közül a Rómaiakhoz írt levél több szempontból is kiemelt helyet foglal el. Ennek egyik oka, hogy a legegységesebb, legösszeszedettebb, legpontosabb felépítésű, hiszen tudatos szerkesztési elvek szerint íródott, egy korabeli műfaj, a diatribé szabályainak megfelelően. A diatribé egy a szókratészi párbeszédekből kifejlődött szónoki műfaj volt, melyet sokszor alkalmaztak vitás kérdések bemutatására. A műfaj egyik remek eszköze, hogy a tárgyalandó témát lépésről lépésre bontja ki, ezzel segítve a megértést. Bemutatja a kiinduló tézist, majd lépcsőzetesen kibontva feltárja az odáig vezető utat.

A Római levélben sok ilyen kis egység található, melyek ezen szabály szerint tárgyalják az egyes témákat. Vizsgáljunk meg most egy ilyen egységet a Római levél első fejezetének végéről, amely elénk tárja a bűn fejlődésének állomásait. Tovább…