Méltók és méltatlanok
Ki méltó az üdvösségre? Mi a méltóság bibliai jelentése? Mi Isten és ember szerepe a méltóvá tételben?
„Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre! De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.” (Mt 22,2-8)
A méltóság és méltatlanság kérdése az Újszövetségben bonyolultabb, mint első látásra gondolnánk. Ezt a témát általában két oldalról szoktuk megközelíteni. Az egyik megközelítésben a méltóság összefügg az érdemekkel, vagyis azzal, ki milyen módon éli az életét, éli meg a hitét. Röviden, azt tartjuk méltónak Isten ajándékaira, aki az Ő akaratának megfelelően cselekszik. A másik megközelítés a kegyelemre hivatkozva állítja, hogy alapból senki nem méltó Isten ajándékaira, ám Jézus kereszthalála által kegyelemből – cselekedetektől függetlenül – mindenki méltóvá tétetett azokra. Azt gondolom, hogy Bibliát ismerő olvasók számára nem nagy megerőltetés olyan igéket találni, melyekkel az egyik vagy a másik oldal véleményét igazolni tudnánk. A kérdés azonban összetettebb. Tovább…
